Azt hiszem a legtöbben az utóbbi napokban már hallottuk mind az írott, mind pedig az online sajtóból, hogy június 10-én gyűrűs napfogyatkozás lesz, amely Európa szerencsésebb felén különböző mértékben ugyan, de részleges napfogyatkozásként is látható lesz.

A “valódi” gyűrűs fogyatkozást, azaz a totalitás sávját, csak Oroszország keleti sarkából, Kanada egyes részeiről és Grönland nyugati feléről csodálhatják meg a szerencsések.

A júniusi napfogyatkozás láthatósága. A pirosas rész a totalitás sávja (fotó innen).

Az emberek egy része, leginkább a történelmünk hajnalán, egy csomó égi jelenségnek Isteni, de legalábbis emberfeletti hatalmat tulajdonított. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen az égen zajló események - magyarázat híján - leginkább félelemmel töltötték el az egyszerű polgárokat és valami baljós előjelnek vélték, amelyek nagy katasztrófákat, háborúkat hivatottak prognosztizálni.

Aztán, ahogy a tudomány fejlődött, úgy sikerült egyre több mindent megmagyarázni és az emberek nagy része kicsit nyugodtabban rótta az utcákat, hiszen kaptak valamiféle logikai gondolatláncot, amelyre fel tudták fűzni a látottakat. Manapság már nem ijedünk meg, ha felbukkan egy üstökös vagy éppen részesei vagyunk egy hold- vagy éppen egy napfogyatkozásnak - sőt! Ha lehet, akkor már ott akarunk lenni, ahol az adott csillagászati esemény zajlik.

Egy gyűrűs napfogyatkozás a totalitás sávjából nézve (fotó innen). A Nap szélén szépen láthatóak a napkitörések, míg a gyűrű bal alsó felén pedig tetten érhető a Nap granulációs szerkezete.

De, amikor végre részesei vagyunk pl. egy napfogyatkozásnak, tudjuk-e mi történik? Mi lehet a különbség a részleges, a gyűrűs és a teljes napfogyatkozás között? Egyáltalán: miért következnek be ezek a jelenségek? Próbáljunk ennek utánajárni!

Miért vannak fogyatkozások?

Ehhez egy kicsit meg kell vizsgálni, hogy mi történik a Nap - Föld - Hold triumvirátussal, hogyan mozognak egymáshoz képest ezek az égitestek.

A Föld - Hold - Nap rendszer, valamint a fogyatkozások egyszerűsített ábrája (fotó innen).

Azt hiszem, hogy nem okozok nagy meglepetést, amikor azt mondom, hogy a Föld a Nap körül kering egy ellipszis alakú pályán, s a Hold pedig a Föld körül kering, szintén ellipszis alakú pályán. Az ellipszis alakú keringési pályának az egyik hozománya, hogy a Hold nem egyenlő távolságra van a Földtől a keringése során (ld. később). Hasonlóan, a Föld szintén hol távolabb (nyáron), hol pedig közelebb (télen) van a központi csillagunkhoz.

Holdfogyatkozás

Tudjuk, hogy a Hold nagyjából 28 naponta tesz meg egy teljes fordulatot körülöttünk. Az átmeneti fázisoktól eltekintve négy alapvető holdfázist ismerünk: újhold, első negyed, második negyed (telihold), harmadik (utolsó) negyed.

A Hold főbb fázisai (fotó innen).

Holdfogyatkozás mindig a második negyedben, azaz teliholdkor következik be. Ekkor a Föld a Nap és a Hold között van, nagyjából egy egyenesen. Jogos a gyomrunk mélyéről induló, bizonytalanul felfelé kúszó gyanakvásunk: akkor miért nem látunk minden egyes teliholdkor holdfogyatkozást?

A válasz a keringési síkok egymáshoz viszonyított helyzetében keresendő. Ugyanis a Hold keringési síkja (ez az a sík, amelyben a Hold a mozgását végzi) nagyjából 5 fokos szöget zár be a Föld keringési síkjával. Ráadásul a Hold keringési síkja nagyjából 18 és fél évente körbefordul (másképpen mondva az Hold ellipszis alakú pályája elfordul), így több paraméternek is egyeznie kell, hogy láthassunk egy részleges vagy éppen teljes holdfogyatkozást.

A Föld és a Hold pályasíkjának egymáshoz viszonyított dőlésszöge (fotó innen).

Amennyiben az égitestek pozíciója egymáshoz viszonyítva megfelelő, akkor a Föld árnyékába belekúszik a Hold: ha az ún. teljes árnyékba (umbra) merül, akkor teljes holdfogyatkozás látunk, ha félárnyékban (penumbra) van a Hold, akkor részleges a holdfogyatkozás. Teljes holdfogyatkozáskor sem tűnik el teljesen hűséges társunk. A földi légkör állapotától függően változhat a színe: lehet narancssárgás, vöröses, barnás, szürke.

Részleges holdfogyatkozás a németországi Kölnből.

Szintén Kölnből egy teljes holdfogyatkozás.

Napfogyatkozás

Itt rögtön az asztalra lehet csapni: mi az, hogy a Hold el tudja takarni a Napot? Hiszen a meleget folyamatosan ontó magfúziós reaktorunk sokkal nagyobb. Persze sokkal, de mennyivel? Hát, hozzávetőleg 400-szor nagyobb, mint a sápadt fényű esti tükrünk. Csakhogy, amennyivel nagyobb a csillagunk, annyival messzebb is van tőlünk: kb 400-szor messzebb van, mint a Holdunk. Ebből kifolyólag a Hold és a Nap látszólag ugyanakkorák az égen.

A nap- és holdfogyatkozás létrejöttének sematikus ábrázolása.

Már ezt is tudjuk! De azt nem, hogy mikor. Napfogyatkozások mindig újholdkor következnek be, amikor a Hold a Nap és a Föld között van, többé-kevésbé egy egyenesen. Itt is igaz, amit a holdfogyatkozáskor megbeszéltünk, miszerint azért nincs minden egyes újholdkor napfogyatkozás, mert a Föld és a Hold keringési síkja nem esik egybe.

Napfogyatkozáskor bizony a nemzetközi helyzet erősen fokozódik! Itt már beszélhetünk teljes, részleges és gyűrűs napfogyatkozásról. Nézzük miről van szó! 

Teljes fogyatkozás esetén a szerencsés észlelő a totalitás sávjában mered az égre. Ez az a sáv, ahol a Nap teljes árnyéka (umbra) eléri a földfelszínt, s ott végigsuhan. Ez egy viszonylag keskeny csíkot jelent (cirka 100 km, de lehet több és kevesebb is) a Föld felszínén. Szerintem ez a legszebb fogyatkozási forma, mert ekkor válik láthatóvá a Nap legkülső tartománya, a napkorona.

Teljes napfogyatkozáskor láthatóvá válik a napkorona.

Gyűrűs napfogyatkozáskor is a totalitás sávjában tartózkodunk. Hogy, mi? Ezt most, hogy? De miért nevezzük másként? Az ördög a részletekben rejlik, valamint abban, hogy a Hold ellipszis alakú pályán kering körülöttünk, azaz nem egyenlő távolságra van tőlünk a keringése során.

Amennyiben a Hold földtávolban (apogeum) van — pontosabban annak közelében helyezkedik el —, akkor a Hold nem tudja teljesen eltakarni a Napot: gyűrűs lesz a napfogyatkozás. Ekkor a Hold teljes árnyéka nem éri el a Föld felszínét. Ha a Hold földközelben (perigeum) helyezkedik el, akkor teljes napfogyatkozást látunk.

Azok, akik a totalitási sávon kívül helyezkednek el, azok részleges napfogyatkozást élnek át legyen szó akár teljes, akár gyűrűs fogyatkozásról. Minél közelebb vagyunk a totalitás sávjához, annál nagyobb a részleges fogyatkozás mértéke, azaz annál nagyobb részt takar ki a Hold a Napból. Ha megfelelően messze vagyunk ettől a sávtól, akkor nem is érzékeljük, hogy mások milyen csodát látnak: egyszerűen kiesünk a Hold Földre vetett árnyékából.

Mozaik fotó a Marseille-i részleges napfogyatkozásról. Az egyre vastagodó felhőzet nehezítette az észlelést.

Olyan is előfordulhat, sőt, elég sokszor megtörténik, hogy a Hold árnyékkúpja a Földet csak részben érinti, ekkor a Földről alapból részleges a fogyatkozás. Ebben az esetben a Hold teljes árnyéka valahol a Föld mellett suhan el.

A június 10-én bekövetkező gyűrűs napfogyatkozás során mind Magyarország, mind pedig Németország is eléggé messze fog esni a totalitás sávjától. Minél északabbra leszünk, annál nagyobb mértékű részleges fogyatkozásként fogjuk átélni ezt a természeti csodát. Magyarországról nagyjából 6 - 8%-os lesz a kitakartság, azaz a Nap korongjából ekkora darabot fog eltakarni a Hold. Itt Németországban a dán határhoz közel lakók megközelítőleg 24 - 25%-os fedettséget fognak látni.

Ha már szóba került a látás.

SOHA, DE SOHA NE NÉZZÜNK távcsővel a Napba, hacsak nem szeretnénk, hogy az legyen az utolsó dolog, amit látunk az életben! Csak és kizárólag akkor nézzünk bele, ha van a távcsövön napszűrő. De ez igaz a fényképezőgépekre is! Napfogyatkozást mindig az erre a célra kifejlesztett szemüveggel nézzük, esetleg hegesztőüveggel (12-es vagy erősebb)! Igen, akkor is, ha részleges, sőt, akkor igazán!

Végezetül még egy érdekesség: a Föld egészét tekintve többször van napfogyatkozás, mint holdfogyatkozás, azonban lokálisan, a Föld egy adott pontjáról nézve mégis több a holdfogyatkozás, mint a napfogyatkozás.

Mindenesetre mindenkinek kellemes fogyatkozást, s ehhez pedig derült eget kívánok!