Boly(on)gó-élet

avagy egy csillagász kalandjai a nagyvilágban

Barangolás egy mészkőoszlop-erdőben

2020. február 29. 15:23 - BOLYonGOeLET

Itt az ideje újra felvenni az amerikai úti beszámolók leejtett fonalát. Legutóbb ugye még Arizona államban jártunk, ahol a Grand Canyonnál volt szerencsénk kipróbálni a vadkempingezést. Ebben a posztban már áthajtunk az északról szomszédos Utah államba.

Az USA második legszárazabb állama (Nevada az első) arról is híres, hogy tagja annak a négyesfogatnak - Arizona, Colorado és Új-Mexikó mellett -, amely egy pontban találkozik ("Four Corners"), illetve egyike annak a három államnak (Colorado és Wyoming mellett), ahol az államhatárok pontosan egy-egy földrajzi hosszúsági és szélességi körön fekszenek.

utah.png

A pirossal jelölt Utah egy pontban találkozik három másik állammal (az alapkép forrása)

Habár Utah összesen öt nemzeti park (Arches, Bryce Canyon, Canyonlands, Capitol Reef és Zion) büszke tulajdonosa, ebben a posztban a Bryce Canyon nemzeti parkot veszem górcső alá, amelyre több, mint 2,5 milliónyi ember volt kíváncsi 2018-ban. Egyébként ez a látogatószám nem is rossz, ha figyelembe vesszük, hogy a Bryce Canyon még a legapróbb magyar nemzeti parknál (Aggteleki NP) is kb. 5500 hektárral kisebb.

utah2.png

Az apró, ámde annál szebb Bryce Canyon Utah délnyugati részén található (a térkép forrása)

Arizonát elhagyva, a 89-es utat falva egyre feljebb jutottunk Utah államban. Itt figyelni kell, mert annyira erőteljesen nem tolják az ember arcába, hogy akkor kérem itt tessék lefordulni az egyik legérdekesebb nemzeti parkhoz. Mindenesetre a 12-es útra lekanyarodva egyre inkább közeledtünk az aznapi végcélhoz, a Bryce Canyonhoz.

Ezt jelezték a környék zöldellő vegetációjából egyre többször, kíváncsian felbukkanó vöröses dombok és az oszlopszerű sziklaképződmények, amelyekbe olykor boltíves járatokat kellett vájni, hogy a kanyargó utaknak legyen elég helye.

bryce_pan05.jpg

A Bryce Canyon nemzeti park talán leghíresebb képződménye, az úgynevezett Amfiteátrum

Egy újabb kanyarral rátértünk a 63-as aszfaltcsíkra, amely már egyenesen Bryce Canyon település szívébe vezetett. Szerintem ez is tipikusan olyan kis városka, amely csupán a közelben található nemzeti parknak köszönheti létét. Minden a parkról szól és arról, hogy az idetévedt emberek keresetük egy részét itt hagyják.

Azonban ez a semmiből kinőtt település egyúttal hasznosnak mondható, hiszen például itt találtunk kempinget, mert a nemzeti parkon belül esélytelen, hacsak nincs jóval előtte lefoglalva. Természetesen vannak kissé messzebb fekvő kempingek is, de ez nekünk pont jó helyen volt. Ha valaki magasabb komfortzónában érzi jól magát, arra szintén van megoldás.

bryce10.jpg

A félig önkioldó sátorba való bepakolás után el is indultunk, hogy még aznap belekóstoljunk a nemzeti park messze földön híres friss levegőjébe.

Mert a jelenlegi nevével 1928 eleje óta létező park az egyik legtisztább levegőjű terület az Egyesült Államokban. Tiszta időben (amely persze, kinek mit jelent) nagyjából 120-130 km-re, míg egy nagyon ropogós, hidegfront utáni időben kb. 220 km-re lehet ellátni. Csak legyen meg hozzá a megfelelő optika (pl. szem).

A bejutás után egyszerű tervet ötlöttünk ki: mivel már délután volt, ezért fogjuk magunkat és autóval elmegyünk a park végébe (Rainbow Point) és onnan haladunk visszafelé. Az út a nemzeti park bejáratától a Rainbow Point-ig nagyjából fél órát vesz igénybe autóval. Itt, micsoda meglepetés!, számíthatunk arra, hogy a szél süvítését és a madarak vijjogását (már ha éppen vannak) nem egyedül fogjuk élvezni: ez az egyik legfelkapottabb pontja a nemzeti parknak.

A keskeny és hosszú nemzeti parkba vezető út mentén rengeteg kilátópont helyezkedik el, ahol érdemes pár percet eltölteni (értsd: megörökíteni a látottakat). Ha túrázni is szeretnénk (ld. később), akkor annak sincs semmi akadálya. Erre talán az ún. Bryce Amfiteátrum elnevezésű hely a legalkalmasabb, amely a nemzeti park bejáratától nem esik messze.

bryce_map1.png

Részletes útmutató az egyes kilátóhelyekhez (forrás: innen)

De a park nem feltétlenül a friss levegőjéről nevezetes, hanem az itt található hoodoo-k miatt. Ezek nem mások, mint színpompás kőoszlopok, amelyeket a jég, eső és szél alakított ki a jellemzően mészkőből, homokkőből és agyagból álló platóból. Ugyan ilyen képződményeket máshol is lehet látni a Földön, azonban az egy négyzetméterre eső számuk itt a legmagasabb. Ezek a nagyjából 40 millió évvel ezelőtt keletkezett oszlopok határozzák meg a nemzeti park látképét és arculatát.  

Hasonlóan pl. a Grand Canyonnál vagy a Painted Desertnél, a kőzeteket horizontálisan széttagoló, különböző színek a földtörténeti korok ránk maradt erodáló tükrei. A fenyvesekkel borított völgyekre több tízmillió éves, lassan pusztuló vöröslő őrtornyok vigyáznak.

Valóban megigéző ahogyan a vörös és sárga megannyi árnyalatában játszó kőoszlopok rengetege kiemelkedik a zöld fenyvesekkel borított völgyekből és lankásabb dombokból; néhol pedig a gravitációval játszó boltívek tarkítják a tájképet.

bryce_pan03.jpg

Mindehhez hozzájárult az égbolton sebesen úszó felhők árnyjátéka, amely szinte percenként változtatta meg a fényviszonyokat: hol derűs és vidám, hol pedig borongós és komor hangulatot árasztott az elénk táruló vidék.

A változékony, késő tavaszi időjárás hírnökeként (igaz ugyan, hogy május második felében járunk, viszont kb. 2400 méteres magasságban vagyunk, azaz hegyvidéki klíma van) a messzeségben sűrűn ereszkedett le fátyolfüggönyként az eső, összekötve az eget és a földet.

bryce09.jpg

Természetesen a nemzeti park területén nemcsak kövek vannak, hanem számos emlős, madár és hüllő is megtalálható. Elméletileg vannak pumák és csörgőkígyók egyaránt, azonban mi ezekkel hál istennek nem kerültünk túl közeli ismeretségbe. Azonban volt szerencsénk megpillantani nem is egy utah-i prérikutyát.

Itt kérem a hangsúly a jelzőn van: valószínüleg Sir David Attenborough elismerően csettintett volna, hogy bizony kérem itt most nem akármit látunk, hanem egy utah-i prérikutyát, de őszintén szólva felőlem aztán üzbegisztáni is lehetett volna ez a kis visító valami.

Szintén közelebbi ismeretségbe kerültünk egy aranyhasú ürgével (és nem mókussal!). Sir David most egy kis könnycsepp elmorzsolása közben nyilván felemelné az ujját és mondaná, hogy: Nana, vigyázat! Nehogy összekeverjük a szintén itt élő sziklai-ürgével, amely kisebb az aranyhasúnál és nincs az oldalán jól látható csík.

A kilátópontok látogatása visszafelé haladva megajándékozott minket egy túraötlettel, amit aztán másnap meg is valósítottunk. A nemzeti park honlapján rengeteg információt lehet kapni, hogy hol és milyen nehézségű útvonalak vannak. Őszintén szólva mielőtt idejöttünk nem választottunk ki útvonalat, mert nem tudtuk, hogy melyiket érdemes kipróbálni.

Aztán ahogy nézelődtünk az egyes kilátópontoknál a távolban észrevettünk gyalogló embereket, amint a kőoszlopok között vonulnak. Hát lehet annál jobbat tenni, minthogy az eddig csak fentről csodált képződmények közé merészkedjen az ember és lentről is megcsodálja ezt a természeti csodát? Bizonyára lehet jobbat is tenni, de nekünk akkor ez megfelelőnek tűnt.

bryce08.jpg

Odalent a mélyben vékony szalagként kanyarognak az egyes túraútvonalak

Miután büszkén megveregettük a vállunkat lassan kifelé indultunk a parkból. Egyrészt kezdett esteledni, másrészt kezdett a gyomrunk jelezni, harmadrészt pedig baromi hűvös volt egy közeledő hidegfront miatt, szóval minden adott volt, hogy menjünk.

A kempingbe visszaérve begyújtottuk a tábortüzet. Szívesen írnám, hogy a tűz szelíden és vidáman nyújtogatta lángoló ujjait az ég felé, de ez nem fedné a valóságot. Az közelebb áll a igazsághoz, hogy vadul és már-már veszélyesen csapkodott, erősen elhajolva mindenfelé az egyre erősödő szélnek köszönhetően. A kevésbé rutinos kempingezők hazug magabiztosságát erőltettem az arcomra. Csak lángra ne kapjon a sátor!

bryce07.jpg

A Hold fényénél, akár olvasni is lehet (ha éppen nem gyullad ki a matéria)

Szerencsére nem égett le szerény hajlékunk, de hamar visszavonulót fújtunk. A reggeli frissítő 3-4 fokos hőmérséklet igazán jól esett. Amúgy nem. De legalább kék volt az ég és csak pár szépidő-felhő sodródott, amely így egy jó kis túrázós nap ígéretét vetítette előre.

A túra kezdőpontja az úgynevezett Sunset Point-nál volt. Itt relatíve sok túraútvonal kiindulási vagy végpontja megtalálható. Mi a "Figure 8 Combination" fantázianevű utat választottuk, amely - mint a neve is sejteti - több útvonalat is magában foglalt. A lenti fotón látható (piros szaggatott vonal), hogy pontosan merre is vitt minket a lábunk.

bryce_map2.jpg

Kissé göcsörtös, kissé dőlő, de a mi nyolcasunk (térkép innen)

Amennyiben valaki ezt a túrát szeretné megcsinálni, akkor nyugodtan lehet legalább 6 órával számolni. Ezen időtartam magában foglalja az elmélázásokat és csodálkozásokat, a fotók készítését, a méreganyagok eltávolítását valamint, ha kedvünk tartja, akár még el is tévedhetünk egy kicsit. Csak alapból (se) felejtsünk el magunkkal vinni megfelelő vízmennyiséget, kalapot, napszemüveget és naptejet.

Az út első szakaszán meglehetősen sokan voltak, de aztán szépen csendesen lekoptak a többiek, így szignifikánsan csökkent az emberi háttérzaj. Az élmény és látvány szinte leírhatatlan. Az egyik legérdekesebb túra volt, amelyet eddig megtettem.

A vakító kék ég, a vöröslő és sárgálló kőoszlopok, valamint a fenyvesek zöldje iszonyatosan erős kontrasztot eredményezett.

bryce03.jpg

Megdöbbentő volt testközelből látni a természet csodáit: sokszor a bazaltorgonákhoz hasonlóan szárba-szökkenő oszlopokat, a lemorzsolódott kőzetek által létrehozott törmelékdombokon kétségbeesetten megkapaszkodni próbáló tűlevelűeket és az apró, ámde annál színesebb virágokat, a szélesebb völgyekben létrejött cserjékkel és fenyőkkel borított oázisokat, a szűk kanyonokat, a túl bátor ürgéket, a kőoszlopok között létrejött "ablakokat", a szorosan feltekeredő útvonalakat, a színkavalkádot. Mindent!

Egy kis vadvirág gyűjtemény

A kirándulás közben kicsit jobban beborult és talán esett is, de nem érdekelt különösebben. Az út végére már újra rengeteg ember volt a túraútvonalon és sokan - sajnos - a szokásos állat módjára viselkedtek (értsd szemetelés, kiabálás stb.). Na, ez már jobban zavart.

Ezektől függetlenül egy olyan élményekkel teli napot kaptunk ajándékba, amelyről nyugodtan állíthatom, hogy az egyik legkiemelkedőbb pontja volt az egész pár hetes kirándulásunknak. Ráadásul még nem volt vége.

bryce_pan07.jpg

A kép bal felső sarkában látható két, jégvájta képződmény (az ún. "ablak")

Az egyik dolog, ami kicsit meglepett, hogy a parkolóba visszaérve láttam egy piros buszt. Na és akkor mi van? Aztán láttam, hogy németül van ráírva valami: "Rotel Tours" és "Das Rollende Hotel", azaz a Guruló Hotel. Ez bizony egy olyan hotellé alakított busz volt, amelyben kis apró kabinok/hálófülkék szolgáltak lakhelyül. Végül is mennyivel egyszerűbb, ha együtt mozog velünk a hotel. Ahogy egy tanult indonéz halász mondaná: Logisch, Praktisch.

busz.jpg

A Guruló Hotel

A másik, hogy ugyan már nem is tudom kitől kaptuk az információt, de ha igazán jó hamburgert szeretnénk enni, akkor egy kicsit vissza kell autóznunk a 12-es úton, egészen a Bryce Canyon Pines étteremig, amely egy igen hangulatos hely, s ahol a hús és a zöldség mind-mind helyi.

restautant.jpg

A környék legjobb étterme (forrás: innen)

A hely felkapottságát mi sem jelzi jobban, hogy röpke 45 percet kellett várnunk arra, hogy asztalt kapjunk. Úgy voltunk vele, hogy ha már eljöttünk idáig, akkor ezen a háromnegyed órán ne múljon a dolog. De abszolút megérte, mert eddigi életem legjobb hamburgerét ott ettem.

A vacsora után, visszafelé a kempingbe menet még megálltunk Bryce településen, kicsit elidőzve az ásványboltok soránál, hogy aztán lassan eltegyük magunkat másnapra, hiszen utunk folytatódott tovább.

bryce06.jpg

Az biztos, hogy a Bryce Canyon az egyik olyan hely volt az egész utunk során, amelyet bármikor és bárkinek nyugodt szívvel tudok ajánlani.  Következő célunk a nagyjából másfél órányira lévő Zion nemzeti park volt, amely még szintén Utah államban van, és bizony az is megér egy misét.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bolyongo-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr7114604002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása