Boly(on)gó-élet

avagy egy csillagász kalandjai a nagyvilágban

Egy több, mint 100 éves hagyomány, amely összerezzenti Nizza városlakóit

2018. augusztus 11. 16:05 - BOLYonGOeLET

Aki járt már a côte d'azur fővárosában, Nizzában, az tudja, hogy a város nem ér véget a Promenade des Anglais végén. A híres sétány végén van egy domb, amelyre mindenképpen érdemes felmásznunk. Aki nem rendelkezik megfelelő kondícióval, az lifttel is leküzdheti a nagyjából 100 méteres magasságot. Érdemes, ráadásul több ok miatt.

Ami szinte evidens, az a hihetetlen jó kilátás a város mindkét felére. Igen, hiszen nyugat felé tekintve a szinte látóhatárig nyúló híres-íves sétány mellett húzódó kavicsos tengerpartot láthatjuk, amely nyáridőben zsúfolásig megtelik turistákkal.

fullsizeoutput_fe9.jpeg

A Promenade des Anglais, amely elválasztja a tengert a várostól

A sétány mögött, a szárazföld belseje felé található a város és az óváros. Déli irányban egészen a horizontig terpeszkedik a Földközi-tenger, míg keleti irányba nézve megpillanthatjuk a város másik részét, a nizzai kikötőt, Port Lympiát.

Ide futnak be a korzikai kompok és adnak helyet a több millió eurós (akár százmilliós) jachtoknak valamint a kisebb vitorlásoknak és halászhajóknak. Szerintem mindenképpen érdemes ellátogatni ide, mert kevesebb a turista, viszont nagyon szép része Nizzának.

fullsizeoutput_fea.jpeg

Ez éppen egy százmilliós tutaj

A kilátás mellett azonban - sok egyéb mellett (pl. történelmi romok, hűsítő parkok) - van egy kiemelt szerepe ennek a nizzai magaslatnak. Ez a domb adja tudtára a város lakóinak minden egyes nap, hogy mikor van pontosan déli 12 óra.

De mi ez a több, mint 130 éves hagyomány, amely egy pillanatra kizökkenti a lustán folyó mediterrán életvitelt a megszokott medréből?

A legenda szerint az 1860-as években a városban érkezett a brit hadsereg tábornoka Sir Thomas Coventry és kedves felesége, egy bizonyos Madame Malausséna. A hölgy elég beszédes asszony hírében állt, aki nem nagyon sietett haza a reggeli sétáiból és a piacról. Lehet nem szeretett visszacaplatni a dombra.

fullsizeoutput_feb.jpeg

Előtérben a domb, amely elválasztja a Promenade des Angalis-t a Port Lympiától

Sir Thomast ez a fajta viselkedés kezdte kihozni az angolok legendás béketűréséből. A lovag korgó gyomra egyre sürgetőbben jelezte nap, mint nap, hogy bizony elérkezett az idő egy jó kis ebédre.

Mert hát milyen már, hogy ebédidőben nincs ott a ház asszonya az asztalnál? Bár a probléma sokkal inkabb az volt, hogy ki főzze meg az ebédet és tegye az asztalra. A brit hadsereg tábornoka gondolt egyet és a számára legtermészetesebb módon üzent a városban csellengő hitvesének: parancsot adott, hogy minden délben egy ágyúlövéssel értesítsék a Madame-ot, hogy itt az ebéd ideje.

Mivel a város felett leadott lövés fokozta volna a helyi emberek pulzusát, ezért a tábornok annak rendje és módja szerint benyújtott egy indítványt a város polgármesteréhez. Az iratban jelezte, hogy a költségeket Ő állja: a lőszert és az ágyút is a saját költségén használja, így a város adófizetőinek nem kerül egy fillérjébe sem ez a kis hóbort.

fullsizeoutput_fee.jpeg

Rálátás a Port Lympiára a dombról, ahonnan ebédre hívták a csellengő Madame-ot

A kérelmet elfogadták, s ezzel elhárult a hivatalos akadály a délben leadott ágyúlövés elől.

Rendben, de mi történt miután a tábornok elhagyta a várost? Bizony síri csend honolt a város felett. A helyi lakosok azonban annyira megszokták a déli harangszóként szolgáló dörrenést, hogy megkérték a polgármestert, ugyan lőjenek már megint minden egyes nap, pontosan délben.

fullsizeoutput_ff3.jpeg

Az esemény korabeli ábrázolása (fotó innen)

A városiak óhaja megértő fülekre talált és nagyjából 1880 körül elrendelték a déli ágyúlövés visszaállítását, mellyel megszületett egy új tradíció Nizzában. Ez a lövés azóta a nizzai kultúra és legújabb kori történelmének részévé vált.

Manapság egy bizonyos Philippe Arnello urat illet meg a dicsőség - immáron 18 éve -, hogy minden nap felmenjen a dombra, nézze a karóráját, majd pontosan délben meggyújtsa a kanócot a nizzai lakosok megelégedésére.

philippe.jpg

A jelenkori kanócgyújtó (fotó innen)

De nem kell nagyon megijedni: nem valódi ágyúgolyót lőnek ki, hanem egy speciális, tűzijátékoknál használt hangbombát, amely a kilövés után pontosan 3 másodperccel felrobban. Azért speciális, mert nincsen fényhatás, pusztán hangja van. Na jó, meg egy kis füstgomolyag a legvégén.

Mindenesetre, ha éppen sütettjük a hasunkat a Promenade des Anglais strandján és nincs nálunk óra, de hiányos francia nyelvtudásunk miatt másokat sem akarunk megszólítani, akkor is pontosan tudjuk mikor van dél.

A pontosan 12-kor hallható hangos dörrenés finom francia eleganciával jelzi az ebédidő eljöttét Nizzában.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bolyongo-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr9514175199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása