Az előző posztban kicsit kieveztünk a tengerre, most azonban újra a szárazföldet célozzuk meg. Ebben a posztban Marseille közvetlen környezetére szeretnék koncentrálni - megint csak a teljesség igénye nélkül. Haladjunk a szárazföld belseje felől a tenger felé.

Allauch

Ez a kis település közvetlenül Marseille mellett helyezkedik el, ráadásul a turisztikai könyvekben sem igazán szerepel. Amennyiben nincs autónk, akkor a kék (M1) metró La Rose nevű végállomásáig kell mennni, majd átszállni az onnan induló 144-es buszra. Ezzel a busszal egészen az allauch-i végállomásig célszerű menni, mert onnan már valóban pár percnyi sétára van az óváros.

A busztól rögtön felcaplathatunk az egész környékre pompás rálátást nyújtó dombig, melynek tetején megtalálhatjuk a Notre Dame du Château-t. Én azonban azt javasolnám, hogy előbb kicsit járjuk körbe a domboldalra épült óvárost, próbáljunk "eltévedni" az apró, kanyargós, sikátorszerű utcácskákban, s fedezzük fel a miniatűr tereket és lépcsősorokat.

Amit szerintem mindenképpen érdemes megtekinteni az malmok sétánya (Esplanade des moulins), ahol öt darab, már nem üzemelő, és az eredeti helyéről elmozdított malom mellett lehet elhaladni. A sétány végén egy kis játszótér van, ahonnan egészen a tengerig ellátni, ám a környező mészkőhegyek látványa sem utolsó. A sétány mellett egy apró tér van, ahol egy működő malom-példány kapott helyet.

Működőképes darab

A látképnek hátat fordítva megláthatjuk a környék panorámáját uraló apró kápolnát, melyhez az óvároson át vezethet utunk. A mediterrán vidékekre jellemző bézs- és homokszínű házak egyhangú homlokzatait élénk, vidám színű zsaluk törik meg, s a szűk utcák két oldalán sorfalat álló házak kellemes árnyékot húznak a forró melegben tébláboló turisták feje fölé.

Szinte biztos, hogy sétánk során belebotlunk majd az apró, érdekes nevű Dr. Joseph Chevillon térbe. A tér a nyugalom igen kellemes kis szigete, ahol a platánfák árnyékában megbújó szőkőkút és a környező házak aljában rejtőző éttermek késztethetnek minket maradásra.

A Szent-Sebestyén templom (kép innen)

A téren, ahol amúgy eredetileg az előbb említett malmok álltak, kapott helyett a XVII. században épült Szent-Sebestyén templom (Église Saint-Sébastien), melynek belsejében igen jó a visszhang. Tehát ha meggyőződtünk, hogy egyedül vagyunk a templomban, akkor kellemes időtöltés lehet pl. a Péntek 13. című horrorfilm suttogós-lihegős betétjének eljátszása.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor nekivághatunk a dombnak, amelynek tetején található egy XIII. századi kápolna, valamint néhány rom.

Az apró kápolna

Ahogy haladunk felfelé az aloe-verák és medvetalp-kaktuszok között, valószínűleg egyre nagyobb nosztalgiával gondolunk majd vissza a hűvös óvárosi utcákra. Közvetlenül a kápolna alatt azonban már élvezhetjük a fenyők árnyékát.

Út a hűvös felé egy XIII. századi kapun át

Feltehetőleg nem leszünk teljesen egyedül odafent, azonban az idelátogató turisták száma elhanyagolható, így élvezhetjük a kilátást és a mediterrán levegőt.

Előttünk hever Marseille....(kép innen)

L'Estaque

A Marseille 16. kerületéhez csatolt régi halászfalut - autó és vonat nélkül - a legkönnyeben a 35-ös busszal lehet megközelíteni, amely a Joliette-térről (Place de la Joliette) indul. A térre amúgy a piros (M2) metróval vagy T2 és T3 villamosokkal lehet a leggyorsabban eljutni.

Nyáron relatíve sokan kerekednek fel, hogy meglátogassák a halászfalu strandját. Ehhez érdemes a marseille-i Vieux Portból induló kis hajót igénybe venni.

Magáról a kisvárosról sokat nem tudok szólni, mert amikor ott voltunk, akkor a parton illetve a mészkőhegyek között töltöttük a legtöbb időt. Tehát, ha valaki strandolni és kirándulni is szeretne, akkor ez egy tökéletes hely erre.

Rálátás L'Estaque-re a környező dombokról

A kilátás a dombokról és a városból egészen magával ragadó, nem véletlen, hogy például Cézanne vagy Renoir is itt lakott egy ideig, s ecsetjeikkel megörökítették a benyomásaikat. De a környékre időről-időre szintén visszalátogatott a híres francia író Émile Zola.

Cézanne festményét L'Estaque-ről volt szerencsém a Metropolitan múzeumban látni

Ha kicsit szeretnénk elkerülni a nagy tömeget a város fő strandján, akkor érdemes a parton kicsit tovább sétalni, de arra számítani kell, hogy a sziklákkal csipkézett tengerparton már nehezebb lesz kényelmes helyet találnunk. A strand mellett található egy kis park, ahol padok és asztalok nyújtanak egy kis kényelmet.

Cassis

Marseille-től 20 km-re - a város "másik felén" - található, mint különálló város, Cassis. Ugyan ez távolabb van Marseille-tól és populárisabb a turisták által, mint L'Estaque, de ha csak az egyik helyre van időnk elmenni, akkor az - szerintem - Cassis legyen.

Autó hiányában két fő opciónk van: vagy a Castellane-ról induló M06 és M08 buszjáratokat választjuk (ez talán könnyebben elérhető, mert nincs olyan messze a Vieux Porttól illetve szép a kilátás az út során) vagy pedig vonattal megyünk.

Ha megérkezünk Cassis-ba, akkor a buszról leszállva egy pár perces séta vár ránk az óvárosig/kikötőig, szóval ezt számoljuk bele, ha majd indulunk vissza.

A mediterrán kisváros élénk színekben pompázó házai, a kis utcák és terek, a kikötő, a strand, valamint a szomszédos Calanques nemzeti park (ld. következő fejezet) számtalan túraútvonala rengeteg kikapcsolódási lehetőséget kínálnak.

Rengeteg lehetőségünk van arra, hogy beüljünk egy-egy étterembe vagy kávézóba, vagy egyszerűen csak letelepedjünk egy padra és élvezzük a napsütést, miközben nézzük a körülöttünk hömpölygő embereket. A város egyik meghatározó pontja a hatalmas vár (Châteu de Cassis), amely hotelként üzemel.

A nagyobb városi strand (háttérben lévő dombon látható a vár)

Két nagyobb srand van a városban: az egyik (Plage de la Grande Mer) a kikötő bal oldalán van (ha a tenger felé nézünk), míg a másik (Le Bestouan) a jobb oldalán, kicsit távolabb a központi résztől. Ettől a strandtól "kifelé" haladva, tulajdonképpen egy kis félszigeten találjuk magunkat.

A Le Bestouan strand kicsit messzebb van, de ide is érdemes eljönni

Egészen a félsziget végéig érdemes kisétálni (Cap Câble), majd keresni egy helyet, ahol a meleg mészkősziklákra le tudunk ülni és  csodálhatjuk az azúrkék tenger hullámzását.

Eme kis félszigettől jobbra, egy apró fjorddal elválasztva (Calanque de Port-Miou), már a Calanques nemzeti park húzódik. Rengeteg apró kis öböl bújik meg, de a legközelebbi (Calanque de Port Pin) is hihetetlenül jól néz ki.

A túloldal már a nemzeti parkhoz tartozik

Ha már többször is említettem a Calanques nemzeti parkot, akkor jöjjön egy kicsit részletesebb bemutató a kedvenc marseille-i helyemről.

A Calanque de Port Pin (kép innen)

A Calanque nemzeti park (Parc national des Calanques)

Ez a relatíve fiatal nemzeti park gyakorlatilag része Marseille-nek (9. kerület), de elhúzódik Cassisig, sőt még tovább, egészen La Ciotat-ig. Alapvetően két dolog miatt érdemes ide jönni: kirándulni, túrázni vagy pedig strandolni. Azonban sokszor a strandoláshoz túrázni kell, de megéri, mert hihetetlen szép strandok vann elrejtve a sziklák között.

Ha nem fürödni szeretnénk, akkor igazság szerint bármelyik évszakban mehetünk, de a nyár igen embert próbáló lehet, hiszen az árnyék szinte teljes hiánya miatt a Nap könyörtelenül szúrkál minket égető tűivel. Tehát kalap, naptej vagy krém használata kötelező (ez akár télen is) valamint rengeteg víz cipelése és ivása.

Főleg a délutáni időszak alatt érezhetjük magunkat bepácolt csirkének, amelyet egy légkeveréses sütőbe raktak: fentről a Nap, alulról pedig a nap folyamán magába szívott meleget visszasugárzó sziklák szolgáltatják a kellemes hőmérsékletet.

Ami nagyon fontos szerintem, hogy jó állapotú túracipőt vagy bakancsot húzzunk a lábunkra, mert az utak 90%-a köves, sziklás. Ráadásul a frekventáltabb helyekre vezető ösvényeken már igen csúszósra vannak koptatva a sziklák.

Az eltévedést elkerülendő, érdemes a turistajelzéseket követni. Alapvetően színekkel jelölik az utakat, de vannak hosszabb, híresebb túraútvonalak, amelyeket betűkkel és számmal jelölnek. A legtöbb helyen, fa hiányában, a sziklákra vannak felfestve a jelek, de szerintem érdemes egy nagyléptékű térképet beszereznünk.

Ha szeretjük a kihívásokat, akkor a kirándulás során ejtsünk útba szaggatott vonallal jelzett ösvényeket, amelyek azt jelzik, hogy beépített láncok segítségével (vagy azok nélkül) lehet csak fel- vagy lemászni. Most nagyon röviden írnék a leglátogatottabb öblökről.

Calanque de Callelongue

Ide a 19-es vagy a 20-as busszal tudunk eljtuni. Itt igazándiból nincs nagy strandolási lehetőség, ellenben innen indulnak kisebb hajók, amelyek a búvárkodás szerelmeseit viszik el a közeli szigetig (Île Maïre). A helyszínen megbújó kis halászfalucska remek konyhával várja az idelátogatókat.

A faluba vezető út (háttérben az Île de Maïre)

Innen lehet látni a híres Pas de la Demi-Lune sziklaformációt, ahol egy V-alakú vájaton keresztül jutunk át a hegygerincen. Ide a 19-es busz végállomásától, láncos, meredek, sziklákkal tűzdelt úton át vezet az út, de aki szereti az izgalmakat, azoknak bátran ajánlom.

A túra során - egy apró kitérővel - egy cseppkőbarlanghoz jutunk el, majd utána egy kissé szűk rész jön, ahol az egyik felünkön a sziklák vigyázzák utunk, míg a másik oldalon nem vigyázza senki. Szó szerint senki és semmi, hiszen az ösvény jobb oldala egy meredek szakadékba vezet. Amikor ezt az utat csináltuk, akkor éppen tombolt a Misztrál, de pont a sziklák irányába toltak.

Középen a V-alakú átjáró (kép innen)

A V-alakú átjáró közelségét a járaton átbukó sűvöltő szél jelezte. Itt azért kicsit figyelni kellett, hogy amikor átléptünk a gerincen, akkor ne fújjon el minket a szél és repüljünk tova, mint egy kósza falevél. Na, de szélcsendben nem olyan izgalmas egy ilyen túra, nem igaz?

Calanque de la Mounine

Ez egy nagyon pici, szűk, sziklákkal körbevett fjord, ahol a fürdőzési lehetőség erősen limitált. Ide az előbbi calanque-tól, a tengerpartot hűen követő GR51 - GR98-as ösvényen lehet eljutni. Ezt a kis öblöt használhatjuk egy közbenső pihenőként, ha tovább akarunk menni mondjuk a Calanque de Marseilleveyre-ig.

Apró, de szép (kép innen)

Calanque de Marseilleveyre

Az első nagyobb öböl, amely már rendelkezik vendéglátóipari egységgel és lehet fürdeni. Az öböl előtt közvetlenül van egy kis kitérő a tenger felé, amire érdemes egy kis időt szánnunk. Itt láthatjuk és érezhetjük a víz ősi erejét, amely az idővel nem törődve pusztítja, alakítja a partot.

Az enyhén vöröses, sárgás partot már elkezdte alámosni a tenger és érdekes, üreges alakzatokat hozott létre, ahol hatalmas leszakadt sziklatömbök jelzik a vízzel folytatott egyoldalú küzdelem hatásait. Olyannyira érdekes a hely, hogy saját nevet is kapott: Lieu-dit du Théâtre.

Az öböltől indul a szárazföld belseje felé egy út, amely egy erdőn keresztül visz. Amikor ott laktunk, akkor egy erdőtűz következtében az erdő nagy része elpusztult. Így amikor ezen az ösvényen mentünk, akkor egészen szürreális, de egyúttal érdekes volt a kiégett szürke torzók között sétálni.

Calanque de Sormiou

Az egyik, ha nem a kedvenc öblöm és strandom egész Marseille-ben. Ide már autóval is el lehet jutni (a Route du Feu de la Calanque de Sormiou úton), de érdemes időben érkezni, mert hamar megtelik a strandnál lévő parkoló.

Mi mindig gyalog, túrázva jöttünk ide. Ehhez a Vélodrome-tól kell a 22-es busszal egészen a végállomásig menni (Les Baumettes), majd onnan már gyalogszerrel. A túra nagyjából 45 percet vesz igénybe, mármint oda. Visszafelé garantáltan több lesz, mert felfelé kell mennünk illetve a nap végén, amikor a víz és a Nap minden erőnket kiszívta, akkor már nem olyan lelkes az ember.

Rálátás a Calanque de Sormiou-ra

Visszafelé egyébként a mazochisták választhatnak egy sokkal meredekebb útvonalat is, ahol láncok nélkül lehet sziklát mászni. Ellenben a kilátás egészen pazar odafentről. Nem egyszer megtettük ezt az utat és minden egyes alkalommal rendkívüli látványban volt részünk.

A strand homokos illetve szezonban rendelkezik életmentőkkel. Ha megéheznénk vagy szomjaznánk és nem sajnáljuk a pénzünket, akkor a helyi étterembe is beülhetünk. A tenger valami egészen fantasztikusan kék és tiszta, azonban a hőmérsékletét érdemes leellenőrizni mielőtt nagy vidáman belefutnánk.

Jártunk már úgy, hogy a 30 fokos tűző napsütésben kicsit le akartuk hűteni magunkat és belesétáltunk a tengerbe. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy nincsenek sokan a vízben, majd kis idő után feltűnt, hogy nem érzem a lábam. Egy kis francia gyerek jött vidáman és szólt, hogy 10 fokos a víz. Augusztusban.

Kimentem az életmentőkhöz, ahol ki van írva egy táblára a levegő és a víz hőfoka. Nos, valóban. Vállat vontam visszamentem, aztán szép lassan elmerültem, mint egy nyeletlen fejsze. Büszke voltam magamra és azóta úgy vagyok vele, hogy bemegyek bármilyen vízbe (mondjuk 9 fok fölött és forráspont alatt :-))

Calanque de Morgiou

Ide szintén le lehet jönni autóval, mert közvetlen összeköttetés van Les Baumettes és Morgiou között. Kicsit kisebb a strand, mint a Sormiou esetén és kicsit kavicsosabb is. Ha nem autóval közelítjük meg ezt az öblöt, akkor ide lehet túrázni a Les Baumettes-től.

Útban a strand felé

A másik opció az, hogy elmegyünk a 21-gyes busszal a Luminy-ig, majd onnan kezdjük meg a sétánkat. Itt azonban készüljünk fel, hogy köztünk és a strand között legy egy szakasz, ahol egy lánc segítségével, függőlegesen kell lefelé (majd a visszaúton felfelé) másznunk.

Calanque de Sugiton

Ha a Luminy-hez érkezünk, akkor két opciónk van. Vagy lemegyünk a Morgiou-hoz vagy pedig célbavesszük a Sugitont. Ide igen könnyű lejutni: gyakorlatilag egy széles és a sziklák között kanyargó úton haladhatunk. Ha elbizonytalanodnánk, akkor csak kövessük a tömeget.

Ez az egyik legkisebb, de legzsúfoltabb öböl. Kedveltségét talán annak (is) köszönheti, hogy - a többi öbölhöz képest - egy kicsit egzotikusabb. A strand nagyon apró és kavicsos, ellenben a környező sziklák, fenyvesek valamint a fölénk magasodó hatalmas sziklafalak teszik különlegessé a helyet.

Szezonban az emberek szó szerint a sziklákon lógnak. Mindenki oda telepszik le, ahol van egy kis talpalatnyi hely. Ha lent vagyunk a strandnál legyünk óvatosak: a felettünk játszó vagy rohangáló gyerekek könnyen sodorhatnak le kisebb-nagyobb köveket, amelyek (akár komolyabb) sérüléseket is okozhatnak.

Nem volt kellemes látni, amikor a mellettem lévő kisgyerek fejéből ömlött a vér, mert fentről egy kis szikladarab ráesett, mert feljebb két kissrác játszott. Ettől valóban függetlenül az én véleményem az, hogy ha választanunk kell, akkor ne ezt az öblöt vagy strandot válasszuk: túl kicsi és zsúfolt.

Alattunk van valahol a Sugiton strandja

Egyelőre a dél-franciaországi poszt-sorozat megszakad. Még adós leszek egy újabb résszel, amelyben Arles, Avignon és Aix-en-Provence lesznek terítéken.

Mindenesetre remélem, hogy sikerült kedvet csinálnom Marseille-hez, a Friou-szigetekhez vagy éppen a Calanque nemzeti parkhoz.

A következő bejegyzés egy újabb poszt-sorozat első darabja lesz, amely egy nagy álmunk megvalósításáról fog szólni.