Bár sok embernek egyértelmű lehet mit/kit takarnak a címben szereplő szavak, azonban lehetnek olyanok is, akiknek már okozhat némi fejtörést ezen foglalkozások szétválasztása.

"Civilek" számára a csillagász (asztronómus) és az asztrofizikus gyakorlatilag ugyanaz, azonban az asztrofizikus szó hallatán általában ijedtséggel vegyes tisztelet látszik az emberek arcán. Hát igen, a fizika szó kellemetlenül hangzik sokak számára és egy fehér köpenyben, különböző tekerentyűk és bizgentyűk között, furcsa egyenletek felett zsörtölődő/dünnyögő emberre gondolnak, aki

az átlagember számára felfoghatatlan vonzalmat érez olyan dolgok iránt, amelyeket mi csak  - szigorúan leföldelt - bottal (vagy azzal sem) piszkálnánk.

A kép innen van.

Ezzel ellentétben a csillagász (asztronómus) egyszerű és könnyen megjegyezhető, nem tartalmaz semmi borzalmas szócskát, ami esetleg a felszínre hozna olyan iskolai élményeket, amikor a tanár(nő) egyszer csak ránk ordít, hogy most azonnal mondjuk meg a hidrosztatikai nyomás képletét, mi pedig csak pislogunk, mert csak a "nyomás" és "képlet" szavakat értjük. A másik előnye a csillagász elnevezésnek, hogy azonnal megkérdezhetjük az adott szakembert a horoszkópunkról, ha már egyszer a csillagokkal foglalkozik. Ha esetleg e kérdés után a szakember szemében látunk valami furcsa fényt megvillani és elkezdjük kellemetlenül érezni magunkat a nézése miatt, akkor nem kell csodálkozni. Ez azért lehet, mert én, mint csillagász, nem tudok mit kezdeni a horoszkóppal. Bár hozzáteszem, hogy az asztronómus és az asztrológus valamikor réges-régen egy és ugyanaz a személy volt (hmmm, lehet ennyire tisztában van mindenki a régmúlttal?). Aztán ez szép lassan szétválasztódott, amikor rájöttek, hogy a horoszkóppal jól lehet keresni, míg a tudománnyal annyira nem. Mondjuk az sem volt utolsó szempont, hogy a csillagászat egy igen veszélyes szakma volt: ha egy csillagász egy új, (eretnek) forradalmi elképzeléssel állt elő, ami kimozdította az előkelőségeket a komfortzónájukból (értsd: ellentmondott az akkori világnézetnek), akkor könnyen mályvacukornak nézhették szegény asztronómust és a lángok fölé tették. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az asztrológusoknak is voltak kevésbe lelkes hívői, amit abszolút meg tudok érteni.

Ha még mindig elég bátrak vagyunk (oh pardon, ég bennünk a csillapíthatatlan tudásszomj) és kicsit tovább szeretnénk rángatni az alvó ébredező oroszlán bajszát, akkor azt is meg lehet kérdezni egy csillagásztól, hogy milyen idő lesz holnap, esetleg jövőhéten. Nos, ha szerencsénk van, akkor egyrészről a megkérdezett csillagász igen türelmes. Másrészről, megnézte az időjárás előrejelzést a tegnap esti híradóban és készséggel elmondja, hogy milyen idő lesz. Azért annyit hozzátennék, hogy van kapcsolódási pont a csillagászat és az időjárás között: van olyan speciális szakterület, amely az űr-időjárással foglalkozik. Amennyiben erre irányult a kérdés, akkor én kérek elnézést, de emlékeim szerint még nem kellett elnézést kérnem (legalábbis nem emiatt).

Na, de mit is csinál egy "profi" csillagász? Szerintem sokakban élhet egy olyan romantikus elképzelés, hogy a csillagászok nagy fehér szakállú emberek, fejükön kék bársony-süveggel (kis csillagokkal és a Holddal), akik a távcső mögött ülnek és csak nézik a csillagokat. Úgy vélem, valóban lehet ennek valóságalapja még régről (vagy csak valamelyik meséből?).

Ezzel ellentétben manapság, ha szerencséje van az asztronómusnak, akkor pár napot észlel egy távcsővel és utána pedig ül a számítógép előtt és addig "gyúrja" az adatokat, amíg valami publikálhatót nem süt ki belőle. Ehhez pedig, (Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas szavak jönnek!) fizika, matematika, kémia és programozási ismeretek (is) szükségesek. Ennyit a romantikáról, bár van aki ezeket is romantikusnak találhatja. Tehát, ha valaki csillagász szeretne lenni, akkor fusson neki bátran, de készüljön fel olyan kurzusokra, mint pl. "Atomfizika", "Mag- és részecskefizika", "Kvantummechanika", vagy a szépen hangzó "A sztochasztika alapjai fizikusoknak", ahol a sztochasztika nem egy gyomorbetegség neve.

Munka a SOFIA fedélzetén (saját kép).

Mit lehet tenni, ha nem nyerték el az előbb említett dolgok a tetszésed, de amúgy szeretsz csillagászkodni? Először is, megértem, ha rosszul lettél és hánynod kell. Pedig az egyik kedvencemet nem is említettem (eddig), nevezetesen a "Bevezetés az N-dimenziós vektorterek elméletébe", ahol is az előadó megpróbálta érzékeltetni a 16-dimenziós teret, de úgy, hogy esküszöm sikerült is neki (azóta sem volt olyan megvilágosodásom, mint akkor ott...kár, hogy már elmúlt). Másodszor és legfőképpen, nem kell csüggedni, mert az már tök jó, ha kimész és gyönyörködsz a csillagos égbolt szépségében (egyébként tudom ajánlani a Magyar Csillagászati Egyesületet). Amennyiben van egy távcsöved vagy binokulárod, akkor aztán mégjobban kitárul(hat) előtted ez a csoda és nagyon sok szép dolgot megmutat(hat). Sőt! Ha szeretsz fotózni, akkor meg lehet próbálni asztrofotókat is készíteni. Továbbmegyek; ha még kérdések is felmerülnek benned a Világegyetemmel vagy a mi létezésünkkel kapcsolatban, akkor az mindennél többet ér.

Jó, jó, de mi van az asztrológussal? Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a következő rövid eszmefuttatás az én személyes véleményem. Nos, ahogy egyik szeretett színészünk és humoristánk egyszer megjegyezte: "Pistiről nem tudok nyilatkozni a jó ízlés határain belül". Őszinte leszek: számomra ez csak egy a sok olyan dolog közül, amelyek kíválóan alkalmasak a parasztvakításra. Igen tudom, hogy vannak olyan emberek (nem is kevesen), akik hisznek benne. Véleményem szerint ez olyan, mint a placebo-hatás; pontosan attól "működik", hogy hiszünk benne. Úgy gondolom, hogy amikor egy delikvens elolvassa az adott horoszkópját (mit fog csinálni, mi fog várhatóan történni), akkor ezt szépen elraktározza a tudatalattijába, majd utána, amikor egy olyan élethelyzetbe találja magát, amit olvasott, akkor akaratlanul is úgy fog cselekedni, hogy belepasszoljon az olvasott horoszkópba; máris megvan a pozitív megerősítés, hogy működik!

Na de, miként lehet, hogy előáll egy ilyen élethelyzet? Úgy, hogy nagy, általános érvényű tulajdonságokat (szerelmes lehet, új barátság alakulhat ki) és eseményeket jósolnak meg (fáradtság a munka miatt, nagyobb pénz állhat a házhoz stb.), amelyek a nagy számok törvénye alapján, jó eséllyel megtörténhetnek. Ezért lehet az, hogy van amikor bejön a horoszkóp és van amikor nem. Ha nem jön be, akkor is megvan az esély arra, hogy azt mondjuk "hát végül is majdnem bejött, mert...". Félreértés ne essék: szinte mindenki hisz valamiben és - természetesen - jogában is áll hinni bármiben és bárkiben. Csak ne tessék abba hinni, hogy egy csillagász majd elmondja a tutit a bolygók és csillagok állása alapján, mert azt nem tudja. Ellenben nyugodtan lehet kérdezni olyanokat például, hogy: Miért van Nap- és Hold-fogyatkozás? Miért mozognak egyes csillagnak látszó fénylő pontok az égen? Mik azok a fekete-lyukak? Végtelenül sok, ezekhez hasonló kérdést lehet feltenni egy csillagásznak, aki, szinte biztos vagyok benne, szívesen válaszol, ha tud.

Összefoglalva és nagyon leegyszerűsítve: szerintem az asztronómus és asztrofizikus tudományos eszközökkel megpróbál fizikai magyarázatot találni a Világegyetemben zajló és észlelhető jelenségekre, valamint szeretné jobban megérteni annak működését. Ezzel szemben az asztrológus nem próbálja meg az előbb leírtakat és napjainkban sincs már köze a csillagászathoz tudományos értelemben (amúgy szerintem soha nem is volt, de mindegy).

Tessék felnézni az égre, nyitottnak lenni, kérdezni és érdeklődni a minket körülvevő dolgokról, legyen az földi vagy égi eredetű!

"Utórengés": csütörtökön láttam egy megosztást a Facebook-n, amely pontosan az előbb leírtakhoz illik és pontosan erről beszélek. A cikket, amelynek címe "Ezeknek a csillagjegyeknek nincs közös jövőjük" az igen hangzatos (értsd klikk-vadász) mondattal vezették fel: "Tudd meg te is, hogy kivel nem passzolsz össze!".

Mi a baj ezzel? Először is, már a címet sem értem. Mióta van a csillagjegyeknek jövője? Gondolom a cikk szerzője az adott csillagjegyekben született emberekre gondol. Másodszor, és szerintem ez sokkal nagyobb probléma, előfordulhat, hogy az emberek a cikk elolvasása után eleve előítélettel ismerkednek más emberekkel; még ha nem is tudatosan, de már bennük lesz egy olyan apró gát, amely megakadályozhatja, hogy az amúgy lehet jól induló kapcsolat kibontakozzon. Aztán jöhet a jó öreg pozitív visszacsatolás: lám, a horoszkóp és a cikk is megírta, hogy nem fogunk összeilleni és erre tessék: hát nem így lett? Az fel sem merül, hogy MI alakítjuk a saját "horoszkópunkat"?

Azért van remény: szerintem egy csomó ember van együtt boldog párkapcsolatban, akik azt csinálják, amit egyes nagy szakítószilárdságú tárgyak, ha nekimegyünk: ellenállnak! Ezek a párok - elméletileg - nem lehetnének együtt, pedig az égiek is másképpen akarták! Dehát, miként lehetséges ez? Kik ezek az emberek akik az Univerzum törvényeit felül tudják írni? Honnan jöttek? Nem-nem, valószínűleg nem Jedi-lovagok, hanem tök normális, hétköznapi emberek, akik rendelkeznek megfelelő értelmi és érzelmi intelligenciával ahhoz, hogy ne dőljenek be ilyen butaságoknak, hogy ne engedjék azt, hogy alakítsa/befolyásolja az életüket egy ilyen áltudományos valami.

Emberek! Vegyük már észre, hogy MI alakítjuk a jövőnket a tetteinkkel, döntéseinkkel és nem pedig az, hogy mondjuk a Hold éppen a hátsó udvarban áll, míg a Neptunusz háza előtt a harcias, vöröslő fejű Mars szembenállásban van a laposfejű Szaturnusszal, akinek éppen leesik a gyűrűje, amit a csíkos arcú Jupiter próbál megszerezni, mert ugyan neki is van, de nem olyan látványos, illetve jobban nézne ki a négy "Galilei-gyémánt" egy vastagabb gyűrűvel.