Mostani bejegyzésemben - amely egy kétrészes poszt első része - szeretném megosztani az élményeimet, amelyeket egy olyan államban szereztünk, ahonnan az észak-amerikai kontinensen lévő amerikaiak elsőként láthatják meg a napfelkeltét.

Ha esetleg így nem ugrik be, akkor kis további segítségek, amelyek felmerülhetnek bennünk, ha meghalljuk az állam nevét: sűrű köd, amely súlyos lepelként jótékonyan rátelepszik a tájra, a hajósokat segítő világítótornyok hálózata, valamint hatalmas fenyőerdők, amelyek a sziklák csipkézte óceánparttól egészen a szárazföld mélyére benyúló lankás dombokig és hegyekig terjeszkednek.

Óceán, világítótorony, sziklák és fenyőfák; tipikus kombináció ezen a környéken

Ebben a kissé hosszabb posztban arról fogok mesélni nektek, hogy milyen volt idén szeptemberben - csaknem 10 év után - visszatérni ebbe a hatalmas metropoliszba. Ugyan most csak rövid ideig tartózkodtunk itt (2 és fél nap), de remélem, hogy sikerül majd hasznos információkkal is szolgálnom.

Utazás és szállás

Szeretek nagyon korán elindulni, ha kicsit nagyobb távolságokról van szó (jelen esetben nagyjából 7 órányi autóút). Amennyiben sikerül az álommanót korán (mondjuk éjjel/hajnali 2-4 óra körül) kiebrudalni, akkor - szerintem - javarészben nyugodt és - egy ideig legalábbis - kevésbé forgalmas időszakában nyargalhatunk végig az autópályák szürke aszfaltcsíkjain.

Mit csinál egy csillagász, aki Nyugat-Virginiában él és történetesen a világ legnagyobb forgatható rádiótávcsöve is ebben az államban van? Hát odamegy, körbejárja, kicsit megtanul vele dolgozni és beszámol róla Nektek!

Green Bank

Még azelőtt, hogy kiköltöztünk Nyugat-Virginiába már tudtam, hogy el kell mennünk egy helyre, amely nagyjából 2 és fél órányi autózásra van Morgantown-tól, ahol jelenleg élünk. A szóban forgó terület az Appalache-hegység lankás hegyei és végeláthatatlan zöld erdőségei között bújik meg, a virginiai államhatártól nem messze.

Nos, említettem a harmadik mexikói poszt végén, hogy még nem teljesen zártam le Mexikót! Ez a poszt még egyszer visszaenged minket ebbe az érdekes és színes közép-amerikai országba.

Indulás

Nem véletlenul látogattuk meg Uruapánt, mely ugyan már önmagában is egy különleges városka Michoacán tartományban, azonban minket sokkal jobban izgatott egy egész napos túra lehetősége. Még indulás előtt kiszemeltük, s úgy voltunk vele, hogy ha mást nem is, de ezt meg kell csinálnunk!

Ebben a posztban szeretném veletek megosztani egy hosszú hétvége élményeit. Mert ugyan az eredeti terv a napfogyatkozás megtekintése volt, de voltunk olyan szerencsések, hogy ellátogathattunk két nagyvárosba is.

Tervezés

A tervezés ünnepélyes alapkőletétele már egy-két évvel ezelőtt megtörtént, amikor bejelentettem Drágámnak: ott kell lennünk a 2017-es napfogyatkozáson! A tervezési időszak kissé hosszúra nyúlt, mint egy jó rétestészta. Már hónapokkal a nagy esemény előtt elkezdtem nézni az időjárási modelleket, a városokat és szállodákat. Ezek még csak amolyan kezdeti skiccek voltak "Napfogyatkozás" című tervünk fehér lapján.

Az előző két posztban arról írtam, hogy milyen a közlekedés és a gasztronómia Michoacán tartományban, legalábbis, ahogy én láttam. Egy nagyon apró kis kitérő: írtam, hogy nem sokat hallottam ezelőtt erről a tartományról, de egyeseknek ismerős lehet. Honnan? Hát onnan, hogy egy bizonyos pillangófajta (pompás királylepke) milliói repülnek ide az észak-amerikai kontinensről áttelelni.

Az előző posztban elmeséltem a közép-mexikói közlekedés szépségeit legalábbis, ahogy megtapasztaltuk. Ebben a posztban szeretnék egy kis betekintést nyújtani a gasztronómiai élményeinkbe, mert mi tagadás volt belőlük bőven. Azt azért már itt az elején elárulhatom, hogy az általunk szeretett és Európában illetve az Egyesült Államokban megtapasztalt, valamint az itteni mexikói gasztro-élmények olyanok voltak, mint a szakszervezet és a vállalat elképzelései egy bértárgyaláson: nem egyeztek.

Idén áprilisban egy konferencia keretében sikerült eljutnunk Drágámmal Mexikóba. A konferencia a Michoacán tartományban található Morelia nevű városban került megrendezésre, amelyről - őszintén szólva - még nem sokat hallottam azelőtt (na nem mintha a tartományról sokat tudtam volna). A mexikói tartózkodásunk alatt volt szerencsénk Drágámmal eljutni a következő városokba: Morelia, Guanajuato, Patzcuaro, Uruapan, Angahuan, Tzintzuntzan és Janitzio. Igen, a szemfüles olvasók egyből kiszúrhatták, hogy Guanajuato nem Michoacán tartományban van, hanem a szomszédos és azonos nevű Guanajuato tartományban.

Bár sok embernek egyértelmű lehet mit/kit takarnak a címben szereplő szavak, azonban lehetnek olyanok is, akiknek már okozhat némi fejtörést ezen foglalkozások szétválasztása.

"Civilek" számára a csillagász (asztronómus) és az asztrofizikus gyakorlatilag ugyanaz, azonban az asztrofizikus szó hallatán általában ijedtséggel vegyes tisztelet látszik az emberek arcán. Hát igen, a fizika szó kellemetlenül hangzik sokak számára és egy fehér köpenyben, különböző tekerentyűk és bizgentyűk között, furcsa egyenletek felett zsörtölődő/dünnyögő emberre gondolnak, aki

Üdv mindenkinek!

Úgy gondolom, hogy illik bemutatkozni, ha már egyszer rávettem magam, hogy írjak, blogoljak. Ez itt balra én lennék kedvenc "hegyemmel", Svájc jelképével (Matterhorn) a háttérben. A nevem Makai Zoltán és a Szegedi Tudományegyetemen végeztem, mint asztrofizikus vagy, ha úgy jobban tetszik, mint csillagász (asztronómus és NEM asztrológus; erre majd ki is térnék egy kicsit bővebben egy posztban).

Sikeres diplomaszerzés után, 2 évet éltünk feleségemmel (akit ezek után Drágámként fogok emlegetni) a New York állambeli Rochesterben (az is megér egy-két posztot), majd utána 6 évig a németországi Köln következett, ahol a kölni egyetemen megszereztem a Ph.D. fokozatot (ezen időszak is megér pár posztot). Utána következett 2 érdekes és szép év a dél-franciaországi Marseille-ben (igen, igen...arról is lesz poszt). Jelenleg újra az Egyesült Államokban élünk, azon belül is Nyugat-Virginiában (tádám...igen erről is lesznek posztok).