Idén áprilisban egy konferencia keretében sikerült eljutnunk Drágámmal Mexikóba. A konferencia a Michoacán tartományban található Morelia nevű városban került megrendezésre, amelyről - őszintén szólva - még nem sokat hallottam azelőtt (na nem mintha a tartományról sokat tudtam volna). A mexikói tartózkodásunk alatt volt szerencsénk Drágámmal eljutni a következő városokba: Morelia, Guanajuato, Patzcuaro, Uruapan, Angahuan, Tzintzuntzan és Janitzio. Igen, a szemfüles olvasók egyből kiszúrhatták, hogy Guanajuato nem Michoacán tartományban van, hanem a szomszédos és azonos nevű Guanajuato tartományban.

A következő három posztban szeretnék hasznos információkkal (is) szolgálni a helyi közlekedéssel, ételekkel valamint városokkal, kultúrával és emberekkel kapcsolatban, ha esetleg valaki éppen nem tudja, hogy mit csinálna a hétvégén és átruccanna Közép-Mexikóba. Azért remélem azoknak is tetszeni fog ez (és a többi) a poszt, akik nem tervezik, hogy mostanában ideutaznak.

Michoacán tartomány elhelyezkedése Mexikóban (Kép forrása: Wikipédia)

Morelia közvetlen légi összeköttetésben van a külvilággal, ami egy betoncsíkot jelent a sivatag közepén illetve a reptér - amelyet a helyiek feltehetőleg úgy emlegetnek, mint annak idején Pelikán elvtárs a narancsunkat: "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk" - épületére ki van téve a hangzatos "Morelia International Airport" felirat. A helyi repülőtér ellenére a legtöbben valószínűleg Mexikóvárosba repülnek és onnan közúton közelítik meg a várost.

Repülőről megfigyelhető tipikus közép-mexikói tájkép (saját fotó)

Ami szinte rögtön meglepett a helyi reptérről a város szívébe menet, az az utak jó minősége és ez bizony igaz volt az összes olyan helyre, amelyet meglátogattunk Drágámmal a Mexikóban eltöltött időszak alatt. A mostani posztból kimarad az autóval való közlekedés, mert az autó ugyan szabaddá tesz, de szerintem több lett volna az idegeskedés: az autóbérlés reklámozott és rejtett költségei miatt, nehéz az utcákon helyet találni (és nem azért, mert egy nyerges vontatóval akartam volna parkolni), balesetveszély (a mexikói közlekedést szokni kell), illetve mi van, ha ellopják a kocsit.

Az autón kívül többféleképpen is lehet közlekedni a városokban: vérmérsekletünktől, kalandvágyunktól, valamint pénztárcánktól és esetleg spanyol nyelvtudásunktól függ, hogy mit választunk.  Az alább felsoroltakat próbáltuk ki.

GYALOG

Szeretünk gyalog bejárni helyeket, hiszen - szerintem - így jön át legjobban egy adott hely varázsa, atmoszférája. Ezen kívül olcsón meg lehet úszni. Tény, hogy időigényes és fárasztó is lehet, pláne, ha meleg is van, de szerintem megéri, mert olyan kis rejtett zugokba, utcákba lehet betekintést nyerni, amelyeket könnyedén elszalaszthatunk, amennyiben autóval, busszal járjuk a várost. Ami még ösztönözhet minket a gyalogos városnéző túrákra, hogy az utcák meglepően tiszták. Igen, a hiba nem az Ön készülékében van: valóban azt írtam, hogy tiszták. A legtöbb ember első dolga az volt reggelente, hogy vizet locsoltak a járdára és sikálták az utcát.

Az összes szemét a kukásautón pihen; az utcákon sehol nem látni szemetet (Fotó: Drágám)

A legfontosabb: ottlétünk alatt sehol sem éreztem, hogy nem biztonságos az utcán sétálni. Még este sem! Természetesen, mint minden helynek, lehetnek olyan részei egy-egy városnak, ahová nem ajánlott besétálni, de ezek a területek általában már távolabb esnek a központi, történelmi városrészektől.

TAXI

Nem sokat használtuk ezt a módszert, mert nem túl költséghatékony. Két típusával találkoztam: céges- és magán-taxikkal. Az előbbieknek fix tarifája van (zónáktól függ) és a reptereken valamint a nagyobb buszállomásoknál találkozhatunk velük, míg az utóbbiakat inkább a városokban láthatjuk és nekik nem fix a tarifájuk. A céges taxik esetén, először a reptéren vagy a buszállomáson lévő taxis kioszknál elmondjuk, hogy hova megyünk, majd ez alapján mondanak egy árat, amit kifizetünk és a bizonylattal pedig odamegyünk a taxihoz.

Egy céges taxi Guanajuato egyik utcáján (saját fotó)

A nem fix tarifás taxik esetén, mielőtt beszállunk, kérdezzük meg, hogy mennyiért visz el az adott helyre. Lehet alkudozni és miután megegyeztünk az árban, már mehetünk is. Hogyan kérdezzük a sofőrt? Természetesen spanyolul és erre amúgy is jobb felkészülni, mert itt az ország közepén nem jellemző az, hogy beszélnek a gringók nyelvén (erről majd a harmadik részben). Én letöltöttem egy internet nélkül is használható spanyol szótárat, amellyel a végén már azt éreztem, hogy képes lennék a Don Quijote-t is elolvasni eredeti nyelven.

Egy nem fix tarifás taxi Morelia egyik utcáján (Fotó: Drágám)

Figyelembe kell venni azt is, hogy az átlag mexikói város, mérettől függetlenül, dél környékén olyan, mint az orrunk megfázás idején: teljesen be van dugulva. Hihetetlen mennyiségű autó araszol ilyenkor az utcákon; egyszer ki is szálltunk belőle, mert gyalog hamarabb eljutottunk az adott helyre. Ó, igen! Ez éppen az az eset volt, amikor Drágám elhagyta a mobiltelefonját! Kérdés: őszintén, ki gondolná, hogy egy taxiban hagyott új telefon előkerül egy óra múlva? Mármint Mexikóban. Pedig ez történt! Röviden: buszállomástól taxival a hotelbe, majd taxiból kiszállás és fél óra múlva rádöbbenés, hogy nincs telefon. Másik taxi hívása, át a bedugult városon, 30 fokos tikkasztó hőségben, bár az öko-klíma üzemelt (értsd: lehúzott ablak). Buszállomásra kiér, előző taxis meglát, telefon visszakér. Az új taxisról amúgy kiderült,hogy járt már Budapesten, majd  - és most tessék figyelni! - nem kellett kifizetni a visszaút költségét a buszállomástól a hotelig! Ekkor gondolkodtam el, hogy benyújtom a mexikói állampolgársági kérelmet, de aztán inkább csak visszasétáltunk a hotelbe. Muchas gracias señor! 

BUSZ

Sokszor használtunk buszokat; gyakorlatilag buszokkal utaztunk a városok között. Őszintén szólva fel voltam készülve, hogy majd csirkékkel és disznókkal kell megosztanom a helyemet és a zacskós kukoricát, míg a bajuszos mexikói buszsofőr machete-vel hasít szíjat a hátamból, ha meg merek szólalni. Hogy? Előítéletek? Ugyan már, kérem! Ezzel szemben: csirkét, disznót és kukoricát éttermekben láttam, ellenben a buszok pontosak, tiszták, kényelmesek valamint a beszállásnál kaptunk egy-egy vizet (de lehet üdítőt is kérni) valamint egy almát (vagy csipszet). Oké, voltak olyan kisebb helyi járatok is, amelyek már jobban autentikusak voltak, tele helyi emberekkel, indiánokkal, de még ezek a járatok is simán verték pl. a Budapest - Jósvafő viszonylatban közlekedő buszok minőségét. Az online jegyfoglalás jól működött; ha nem volt erre mód (kisebb helyi járatok), akkor a buszállomásokon lehetett venni jegyet.

Egy, a városok között közlekedő menetrend szerinti járat belseje (Fotó: Drágám) 

Miért jó busszal utazni? Szeretek elvegyülni a helyi emberekkel, még ha nem is értem a beszédüket. Érdekes volt látni a monoton munkába beleszürkülő ingázókat, az ezernyi ránccal barázdált indián arcokat, a piszkos és mosolygós kisgyerekeket, a színes ruhákba öltözött parasztasszonyokat, miközben a busz magnójából vidám mexikói zene szolgáltat háttérzenét. A másik ok, hogy buszozás közben lehetőség van a környék megismerésére, még ha néha ez fel is fedi a szomorú valóságot: az egyes városok között látott szemét- és bádogtelepek látványa visszarántja az embert a poros és mocskos földre. Ilyenkor ráébred az ember, hogy mennyire szerencsés másokhoz képest.

Egy tipikus helyi buszjárat Morelia egyik terén (Fotó: Drágám)

További hozománya a városok közötti utazásoknak, hogy rá lehet csodálkozni az autópályák használatára à la Mexico: itt kérem nincs pazarlás! Még a leállósávot is hasznosítjuk! A dilemma a következő: az autópályák nagy része 1 x 1 sávos, sok a kamion és busz, viszont az avokádó-farmokra igyekvő emberek mennének ám, de sietve. Mit lehet tenni? Mi sem egyszerűbb kérem: a kamionok és lomhább járművek félig lehúzódnak (nem megállva) a leállósávba, mintegy kvázi fél-forgalmi sávként használva azt, így az előzés máris lehetséges az autópálya közepén! Voilà! Mindenesetre a busz elején ülő, nem helyi lakosok kissé megőszülve szállhatnak le az út végén a buszról; egy jegyért két szolgáltatás: hajfestés és utazás. Az egyik út során nekem is összejött pár extra ősz hajszál, amikor a sofőr vidáman dúdolgatva, lejtmenetben 80 km/h-val vette be a kanyarokat (lehet elfelejtette, hogy fékpedál is van a buszon?). Azokban a pillanatokban nem volt természetes a mosolyom.

COLECTIVO

Nyugodtan mondhatom, hogy a kedvenc utazási módunk volt (a gyaloglás után) egy-egy városban. Miért? Relatíve gyorsak és tipikusan a helyi emberek használják, turisták nem nagyon. Talán a taxi és az über elegyeként lehet elképzelni: bárhol és bármikor leinthetőek ezek a kisbuszok és lehet csatlakozni a többi utashoz, akik éppen ugyanabba az irányba mennek illetve mi is kiszállhatunk bárhol, ha éppen kedvünk tartja. A célállomások illetve a nagyobb közbensőbb megállók fel vannak tüntetve ezeken a "gyűjtőbuszokon", így tudja az ember, hogy melyiket érdemes leinteni. Ezek mind fix tarifás járművek (egy út kb. 7-8 MXN): beszállunk, megmondjuk meddig megyünk, odaadjuk a pénzt a sofőrnek, leülünk és élvezzük az utazást (természetesen szigorúan mexikói zenével).

Tipikus colectivo Patzcuaro egyik utcáján, amely éppen a tóhoz ("Lago") megy (Fotó: Drágám)

Ha már sofőr. Ezen gyűjtőbuszok családi vállalkozásba működnek: mivel ez a fő bevételi forrásuk, így nem probléma, ha az egész család ott ül elől (feleség és gyerekek) és egész nap utazgatnak. Komoly konkurencia van egy-egy városban, hiszen rengeteg ilyen kisbusz szaladgál az utcákon, hogy begyűjtsék az utasokat, így a családnak az az érdeke, hogy minél több utast vegyen fel, minél többször.

Nagy a konkurencia, pedig Patzcuaro csak egy kisváros (Fotó: Drágám)

Ebből adódik talán a legnagyobb problémája: nincs menetrend. De akkor mikor fog indulni? Hát majd akkor, ha megfelelő számú utas jön össze. Addig bizony előfordulhat, hogy várunk pár percet. De ez a mexikói életstílusba simán belefér. Amúgy nagyon hangulatos és tökéletes arra, hogy olcsón és gyorsan eljussunk egy városban A-ból B-be, miközben élvezhetjük az utcai zsivalyt és forgatagot valamint a helyi emberek szoros közelségét.

Utasokra vár a colectivót üzemeltető család (Fotó: Drágám)

A következő posztban arról fogok írni, hogy milyen ételekkel, ízekkel találkoztunk a kirándulás alatt. Szereted a mexikói ételeket? Biztos vagy ebben? Na majd hamarosan kiderül!

A harmadik mexikói mini-poszt végén be fogom linkelni a kirándulás alatt készített képeimet, ha esetleg valakit majd érdekelne.