Az előző posztban betekintést nyerhettünk Marseille-be. Ebben a jóval rövidebb bejegyzésben - ismét a teljesség igénye nélkül és Marseille-ben maradva - megpróbálok további hasznosnak és érdekesnek vélt információkat továbbadni.
A háttérben Marseille jelképe, a Notre-Dame de la Garde, míg előtérben az apátság csipkés bástyái láthatók
Ha valaki szereti az észak-afrikai/arab illat- és ízvilágot, akkor tudok ajánlani egy apró, turisták által nem annyira látogatott helyet. Itt aztán valóban érdemes nyitott szemmel járkálni, ha érthető, hogy mire célzok.
Ha természetesen viselkedünk és megfelelő helyen tartjuk a vagyonunkat, akkor nagy gond nem lesz és élvezhetjük a bevándorlók által elfoglalt utcácskákban az egymás mellett lévő zsúfolt boltok portékáit.
Itt olyan fűszerekbe és ételekbe botolhatunk, amelyeket egyrészről lehet nem is ismerünk, másrészről pedig megidézik nekünk Marokkó, Algéria és Tunézia színes-szagos-zajos forgatagát. Ehhez az öreg kikötőtől induló széles sugárutat, a La Canabiére-t, kell követnünk egészen a Rue de Feuillants-ig, amely jobbkéz felől ferdén csatlakozik a La Canabiére-be. A kis utcáról jobbra kanyarodva rákerülünk a Rue Lounge des Capucins-ra, s azonnal tudni fogjuk, hogy helyben vagyunk.
Különleges fűszerek garmadája
Ha kissé elbátortalanodnánk, akkor egy másik opció lehet, hogy a Rue de Feuillants-ról nem kanyarodunk le, hanem haladunk tovább egyenesen, s ennek következtében egy apró, hamisítatlan marseille-i piactérre, a Kapucinusok-piacára (Marché des Capucins), keveredünk.
Itt (is) felejtsük el, hogy a francián kívül más nyelven kommunikáljunk a kofákkal, akik friss zöldségekkel, gyümölcsökkel és tengeri herkentyűkkel pakolják roskadásig standjaikat. Az ide való eljutást a T1 és piros metró (M2) segíthetik (Noailles megálló).
Étel (repas)
Ha már ételek. Természetesen, ha Franciaországban vagyunk, akkor kötelező benézni egy, de inkább több pékségbe (boulangerie). Lehetőleg próbáljunk kézműves pékségeket (artisan boulangerie) keresni, bár ez nem lesz könnyű a belvárosban.
Próbáljunk meg nem beleharapni a képernyőbe (kép innen)
A friss francia baguette-nél nem sok jobb dolog van. Érdemes kipróbálni a csokis párnát - szó szerinti fordításban csokis kenyeret -, a pain au chocolat-t és a vajas croissant. Bár a franciák igen büszkék eme pékipari termékeikre, a croissan tésztája (viennoiserie) és a baguette (eredetileg pain viennois) sem francia termékek, hanem osztrák emberek ismertették meg a franciákkal, amikor egy bécsi pékséget nyitottak Párizsban.
Vajasak és ropogósak (kép innen)
Bár napjainkig megy a kardcsörte, hogy akkor most osztrák vagy francia eredetűek a fentebb említett termékek, ha jót akarunk magunknak, akkor ne említsük ebbéli aggályainkat egyik francia pékségben sem. Amúgy végső soron nem mindegy? Finomak és kész.
A csoki belül rejtőzik (kép innen)
A pékségek mellett sok helyen találkozhatunk cukrászdákkal (pâtisserie) is, ahol apró színes és édes művészi alkotások várják, hogy vércukrunkat megemeljék és lelkünket megnyugtassák. Természetesen a művészetnek ára van, szóval ne lepődjünk meg az árcédulákon.
Apró remekművek (kép innen)
Ha további mélyütést szeretnénk mérni a franciák önbecsülésére és biztosítottunk magunknak menekülőutat, valamint tudjuk, hogy nem megyünk többet arra a környékre, akkor finoman szólhatunk, hogy a franciák egyik kedvence, a macaron sem francia, hanem eredetileg olasz.
Színesek és édesek (kép innen)
Olyannyira, hogy már az időszámításunk utáni VIII. századtól készítettek macarónt a velencei szerzetesek. A francia nemzet polgáraival a XVI. században ismertette meg a Medici-család eme színes kis korongokat.
Ha tipikus mediterrán ételt szeretnénk enni, akkor tudom javasolni a halászlevet (soupe de poisson), vagy a bouillabaisse-t, ami egy tipikus marseille-i halétel. Nyilván rengeteg tengeri étellel találkozhatunk utunk során, de ez nem olyan meglepő egy tengerparti város esetében.
Ital (boisson)
Ital fronton is rengeteg választási lehetőségünk van. A francia borok nem véletlenül világhíresek. Tudom javasolni a Rhône-völgyi borokat, amelyek talán kisebb figyelmet kapnak és elérhető áron lehet hozzájuk jutni. Nyáron jellemzően rozé-borokat és könnyű vörösborokat isznak, míg télen inkább testes vörösborokkal öblítenek.
Egy kóstolásra érdemes példány
Meglepően sokat söröznek, ami feltehetőleg a meleg napoknak köszönhető. Lehet kapni mindenféle sört, de ha helyi sört szeretnénk, akkor keressünk egy sörözőt (brasserie) és igyunk egy La Cagole-t.
Variációk egy témára (kép innen)
A helyi italokhoz hozzátartozik a pastis, amely egy erős ánizslikőr, viszont nekem nem a kedvencem. A pastis-t vízzel elegyítik létrehozva ezzel egy kissé tejszerű folyadékot.
A kép innen van
Karácsonyi vásár (Marché de Noël)
Ha valaki mondjuk nem nyáron látogat ide, hanem úgy gondolja, hogy nincs is ennél jobb hely karácsonyozni, akkor megnyugtatásképpen szólok: bizony itt is van karácsony vásár (marché de Noël), több helyen is. A leglátogatottabb természetesen az öreg kikötőben van.
Persze egy kissé furcsának hathat, amikor egy karácsonyi vásárban leginkább csak kaktuszokat és pozsgásokat, helyi édességeket és magvakat, provánszi fűszereket, valamint afrikai és arab (dísz)tárgyakat lehet kapni a műhóval lefújt fenyőfák között elhelyezkedő bódékban.
Szóval ne várjuk a német vagy osztrák, esetleg pesti karácsonyi vásárok minőségét és hangulatát, de legalább van.
Remélem, hogy sikerült egy kis kedved hoznom Marseille-hez. Biztos vannak szebb, biztonságosabb városok Európában, de ha egyszer Dél-Franciaországba vet minket a szerencsénk és a pénztárcánk, akkor szerintem érdemes ellátogatni ebbe a kissé kaotikusnak ható mediterrán nagyvárosba.
Ahogy említettem az elején, ez egy poszt-sorozat első darabja volt. A következő részekben Marseille közvetlen környezete lesz górcső alatt, úgymint Cassis, Allauch, a Les Calanques nemzeti park, a Frioul-szigetek valamint If vára.
Ezek után kissé eltávolodunk Marseille-től és ellátogatunk olyan apró, de szép városokba, mint Arles, Aix-en-Provence vagy éppen Avignon.
