Boly(on)gó-élet

avagy egy csillagász kalandjai a nagyvilágban

Európa déli kapuja

2018. március 29. 15:15 - BOLYonGOeLET

A mostani és következő posztban - amelyek egy dél-franciaországi régióról szóló poszt-sorozat kezdő nyitányai - egy olyan városról fogok írni, ahol volt szerencsénk két évet lakni. Szeretnék a városban és közvetlen környékén látható szépségekről - hasznosnak vélt információkkal megspékelve - kicsit bővebben szólni a teljesség igénye nélkül.

Hja, hogy még nem említettem melyik városról lesz szó. Oh, pardon! Franciaországban járunk, s annak is a második legnagyobb városában, melyet nagyjából Krisztus előtt 600 évvel alapítottak az ókori görögök, de később a  rómaiak is jól ismerték.

fullsizeoutput_a4f.jpeg

Híres futballklubjukat csak kékeknek nevezik és nem is olyan régen a magyar szurkolóktól volt hangos a belváros, amint a híres és immár felújított stadion (Stade Vélodrome) felé vonultak.

Nyáron gyakran hűsít, de télen már nem szívesen látott vendég: ez nem más, mint a híres Misztrál (Le Mistral), amely sokszor oly könnyedén szalad le a Rhône-völgyén egészen a Földközi-tengerig és sűvít keresztül a városon, mintha az nem lenne más, csak egy rozoga lécekből összetákolt, foghíjas öreg pajta.

Még egy kis segítség. 2013-ban az Európa Kultúrális Fővárosa címmel büszkélkedhetett, továbbá itt forgatták és játszódtak a Taxi című francia filmek, s itt van If vára. Neves festők (pl. Renoir, Cézanne vagy Signac) rendszeresen látogatták.

fullsizeoutput_a63.jpeg

Signac festménye a város ikonikus pontját ábrázolja

A város említése sokaknál egybeforrhat a bűnözéssel és a Rejtő-regények rosszarcú figuráival - hozzáteszem, hogy nem is annyira alaptalanul -, azonban ez ne szegje kedvünket abban, hogy ellátogassunk ebbe a színes, egzotikus nemzetek szülötteinek olvasztótégelyeként szolgáló és rengeteg szépséget rejtő dél-francia nagyvárosba, Európa déli kapujába, Marseille-be!

Mesdames et Messieurs! Bon voyage!

Közlekedés

Marseille hatalmas kikötővel rendelkezik azonban a legtöbb turista jellemzően nem hajóval érkezik a városba. Ugyan vannak rendszeres kompjáratok pl. Algériába, valamint hatalmas óceánjárók is gyakran teszik itt tiszteletüket, de legtöbben repülővel próbálják meg bevenni a Provence-Alpes-Côte d'Azur (PACA) régió legnagyobb városát.

A reptérről többféleképpen bejuthatunk a városba. Valószínűleg a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás, ha  buszra szállunk. A terminálból kijövet jobbra fordulva eljutunk a buszmegállóba, ahonnan nem csak Marseille-be, de Aix-en-Provence-ba is indulnak járatok.

busz.png

Ezzel hamar bejuthatunk a városba (kép innen)

Nagyjából 15 percenként indulnak a buszok és fél órányi út, valamint 8.30€ (oda-vissza 13.40€) leperkálása után Marseille központi vasút- és buszállomásán (Gare Saint Charles) találjuk magunkat. Ha valaki vasúttal jön - nem meglepő módon -  szintén ide érkezik meg.

A vasútállomás érdekessége - eltekintve a csarnokban lévő élő fáktól, a zongorától, melyet bárki ingyen használhat és a gépfegyveres francia katonáktól -, hogy egy dombon helyezkedik el a város szívében, s a csarnok kapuján kilépve elénk tárul a nyüzsgő város sík látképe, melyet a város keleti oldalát határoló Les Calanques nemzeti park mészkőhegyeinek vonulata, valamint a város talán leghíresebb templomának (Notre-Dame de la Garde) sziluettje tör meg.

fullsizeoutput_a50.jpeg

Az állomás teraszáról kilépve ez fogad bennünket

A csarnokból egy hosszú mozgólépcső segítségével juthatunk le a metróállomásig, ahol a város két metróvonala (kék (M1) és piros (M2)) találkozik. A metrók sűrűn közlekednek és a leggyorsabb módja annak, hogy relatíve nagy távolságokat tegyünk meg. A földfelszíni közlekedés szerves része a három villamosvonal (T1, T2 és T3) valamint a rengeteg, egész Marseille-t behálózó buszjáratok.

Az öreg kikötő (Vieux Port)

Ha valaki Marseille-be utazik, akkor szinte biztos, hogy az első helyek egyike, amelyet meg fog látogatni az az öreg kikötő (Vieux Port) lesz. Ez a város kiindulópontja, találkozók helyszíne és innen futnak ki a nyílt vízre a hajók, melyekkel  eljuthatunk pl. az If várához is.

fullsizeoutput_a66.jpeg

Az öreg kikötő a halpiaccal

A kék metró (M1) áll meg itt, s amint kilépünk a metrószerelvényekből azonnal megbizonyosodhatunk arról, hogy jó helyen szálltunk le. Honnan?

Egyrészről a kocsikból kiáradó és magával ragadó tömeg jelenlétéből, másfelől pedig az orrunkat azonnal megcsapó, mással nehezen összetéveszthető tömény halszagból, mely a tenger sós, párás levegőjével elegyedve a kikötővárosok elengedhetetlen kelléke.

Nem, nem árulnak halat a metróban. Arról van szó, hogy minden hajnalban/reggel a tengerről befutó apró halászbárkák itt szabadulnak meg némán tátogó terheiktől egy apró halpiac keretein belül. A frissen kihalászott tengeri herkentyűk széles választéka várja a környező éttermek séfjeit és a halételek kedvelőit.

fullsizeoutput_a68.jpeg

Érdemes megtekinteni, mert olyan teremtményeket pillanthatunk meg testközelből, amelyek láttán talán maga David Attenborough is elismerően csettintene egyet.

Az öreg kikötő körül számtalan étterem, bár és kávézó várja, hogy a mediterrán napsütéstől és sós levegőtől "megcsapott" turisták megpihenjenek. A kikötőt kényelmesen körbe lehet sétálni, s érdemes erre időt szánni.

Az U-alakú kikötő mindkét végében egy-egy XIV. Lajos által építtetett erőd található: a Fort Saint-Nicolas (keleti oldal) és a Fort Saint-Jean (nyugati oldal).

fullsizeoutput_a6a.jpeg

A Saint-Nicolas erőd

Az erődök építésének célja nem a város védelme volt, hanem az, hogy féken tartsák a helyi rebelliseket. Ennél fogva az ágyúk nem a tenger felé fordultak, hanem a város felé. A két erődítményt annak idején egy híd kötötte össze, azonban erről ma már csak emléktáblák adnak tanúbizonyságot.

fullsizeoutput_a6c.jpeg

A Saint-Jean erőd

A nyugati oldalon fekvő Saint-Jean erődben több érdekesség is található és teljesen ingyen be lehet menni. Arra készüljünk, hogy a bejáratnál meg kell mutatni a táskánkat és amit veszélyesnek gondolnak azt elveszik, de kifelé menet visszakapjuk.

Az erőd belsejét érdemes körbejárni, mert a mediterrán fűszereket és virágokat bemutató konyhakertek, a napozóágyak és a történelem lenyomatát őrző falak és folyosók közötti séták igazán különlegessé tehetik napunkat.

fullsizeoutput_a70.jpeg

Az már csak hab a tortán, hogy hihetetlen szép kilátásban lehet részünk: az egyik oldalon az azúrkék Földközi-tenger hullámait figyelhetjük meg és a közöttük lavírozó hajókat, míg a másik oldalon az öreg kikötőre pillanthatunk vissza, s megdöbbenve láthatjuk miként nyújt menedéket ez az apró öböl több száz vitorlásnak.

fullsizeoutput_a6f.jpeg

Visszapillantás az öreg kikötőre a Saint-Jean erődből 

A citadellából egy rövid hídon átsétálva az Európai és Mediterrán Népek Múzeumába juthatunk (a múzeum maga már nem ingyenes), melynek legfelső szintjén nyugágyak és székek várják a semmittevést választó embereket. A múzeum külső burkolata talán egy tengeri szivacsra emlékeztető betonszerkezet, amely a napfényt és szelet beengedi a belsőbb terekbe.

fullsizeoutput_a6d.jpeg

A múzeum és a Saint-Jean erőd (háttérben a katedrális)

Les Palais du Pharo. Természetesen nem csak az öreg kikötő tud érdekességekkel szolgálni, hanem a környező részek is. Ilyen például az egyszerűen csak Le Pharónak hívott hely, amelyet a Saint-Nicolas erődtől nem messze lehet megtalálni. Megpróbálhatunk busszal jönni (82, 82S, 83), de sokszor úgy be van dugulva az út, hogy lehet gyalogosan hamarabb ott vagyunk, mint a busz.

fullsizeoutput_a64.jpeg

Ez egy kisebb park, amelyben több egyetemi illetve egy konferencia helyszínéül szolgáló hatalmas épület van. Érdemes körbesétálni az épületet, mert csodálatos panorámában lehet részünk: az öreg kikötőtől kezdve a szemben lévő másik erődön át, egészen a nyílt tengerig kedvünkre nézelődhetünk. 

A Szent-Vikor apátság (Abbaye Saint Victor de Marseille)

Még mindig ugyanazon az oldalon maradva - egy utcával beljebb és párhuzamosan a régi kikötővel - szerintem az egyik legérdekesebb és (Európában az egyik) legöregebb katolikus vallási helyszínre juthatunk. Kívülről nézve egy masszív, homokszínű erődnek tűnik, s a nyers erőt sugárzó puritánsága a meglepően langyos levegőjű bensőjében sem kopik el.

fullsizeoutput_a87.jpeg

Ez nem erőd, hanem egy apátság

Az oltár felőli oldalt érdemes kicsit jobban szemügyre venni, hiszen az oltár mindkét oldalán - üvegvitrinek mögött - régi szentek és magasrangú egyházi vezetők csont- és koponyadarabjai tekinthetőek meg, jó pár aranyékszer kíséretében.

A templomi részben a mai napig tartanak esküvőket és istentiszteleteket. A templom alatt húzódó kripta szerintem kihagyhatatlan. A mindössze 2 eurónyi díj ellenében olyan hihetetlen régi időkről ránk maradt dolgokat nézhetünk és tapinthatunk meg, amelyek valóban ritkaságszámba mennek.

fullsizeoutput_a88.jpeg

Puritán, gótikus stílusú belső

A II.-III. századi, meglepően kidolgozott márványszarkofágok; a kripta közepén lévő sír, melynek súlyos betonlapja alatt két mártír földi maradványai vannak; a Szt. Lázár apró kápolnája, s annak falában a korabeli munkások vésőjének lenyomata; a Szt. András kápolna, amelyben az apostol keresztrefeszítését ábrázoló kép emlékeztet minket az András-kereszt eredetére, mind-mind hatalmas élményekkel gazdagíthatják bensőnk tárházát.

Az apátságból kilépve - egy nagy kontrasztot teremtve - újra a meleg, napsütötte mediterrán levegőn találjuk magunkat, s a város zúgása talán most egy kicsit jobban feltűnik.

Az óváros (Le Panier)

Visszatérve az öreg kikötő másik oldalára, a XVII. században épült barokk stílusú városháza (Hôtel de Ville) és különös szobrok mellett elhaladva, a víztől eltávolodva egyre közelebb jutunk a marseille-i óvároshoz.

fullsizeoutput_a7e.jpeg

A marseille-i városháza

Az Eglise des Accoules tornyát természetes iránytűként használva biztosak lehetünk benne, hogy nem tévesztjük el az óvárosba vezető, a házak közöt szégyenlősen megbújó lépcsők egyikét.

fullsizeoutput_a89.jpeg

Az iránytűként szolgáló templomtorony

A templom mellett elhaladva rögtön egy apró, autentikus szappanboltban találjuk magunkat, ahol a kézzel készített illatos szappanok (a környék híres a szappangyártásról) mellett a marseille-i sör (La Cagole) is kapható. Természetesen rengeteg irányban el lehet indulni az apró, már-már síkátorszerű utcákban.

szappanok.jpg

Marseille-i szappanok tömkelege

Érdemes a lépcső folytatásaként funkcionáló Montée des Accoules utcában tovább sétálni, majd az első adandó alkalommal élesen, kissé visszakanyarodva jobbra fordulni, hogy rátérjünk a Malmok utcájára (Rue des Moulins), amely az apró Malmok-terére (Place des Moulins) segíti utunkat.

fullsizeoutput_a92.jpeg

A baloldali lépcsősor vezet a Malmok-terére

A malmok közül mára csupán egy-kettő maradt fent, sőt eme építményeknek is csupán a torzója. Azonban ettől függetlenül érdemes bekukkantanunk erre a kis térre, mert a mediterrán színekben pompázó, zsalus és virágládás házak látványa kárpotólhat minket a malmok hiányáért.

A térről kivezető, turisták által fényesre és igen csúszósra koptatott lépcsők egyenesen a Rue de Panier-re visznek. Az utcácska az óváros ütőere, ahol a rengeteg apró vendéglő, bolt és miniatűr művészeti telephelyek sokszínűsége keveredik az ódon falak történelmi bájával.

fullsizeoutput_a8a.jpeg

Tipikus óvárosi utcakép

Érdemes itt elidőznünk és a jobbra-balra nyíló mellékutcácskákba benéznünk. A Rue de Panier elhagyása után engedjük, hogy a Rue de l'Évêché és a Rue Four du Chapitre utcák kivezessenek minket egy térre, ahol megpillanthatjuk Marseille katedrálisát.

A Cathédrale Saint-Marie-Majeure de Marseille-t (vagy rövidebben Cathédral de la Major) a IV. században alapították, majd a XI-XII. században kibővítették, s végül a XIX. század második felében teljesen újjáépítették. A katedrális mellett még fellelhető az eredeti épület egy darabja.

fullsizeoutput_a8b.jpeg

Kis kitérő. Marseille legöregebb, épségben fennmaradt háza nincs messze az óvárostól. A Hôtel de Cabre a II. kerületben, a Grand Rue és Rue Bonneterie utcák találkozásánál van. A XVI. századi ház érdekessége, hogy amikor a negyedet felújították, akkor az egész házat felemelték és 90 fokkal elfordították, hogy a tervezett városképhez idomuljon.

fullsizeoutput_a7f.jpeg

Marseille legöregebb háza (kép innen)

A Notre-Dame de la Garde bazilika

A város ikonikus pontja - amely egy 150 méter magas mészkődombon fekszik, s egy ókori erőd alapjaira lett felépítve - Marseille talán legtöbbet látogatott része. Az öreg kikötőtől a 60-as busszal vagy a városnéző kisvonattal (Le petit train de Marseille) juthatunk fel, de a sportosabbak gyalog is nekivághatnak a VI. és VII. kerület határán nyugvó domb meghódításának.

fullsizeoutput_a5a.jpeg

A bazilika két fő részre bontható: az alsó, román-stílusú részen kripták helyezkednek el, míg feljebb a neo-bizánci stílusban épült templom található. A felső rész belsejét érdekes mozaik-képek díszítik, azonban láthatunk nem szokványos elemeket is.

Ilyenek a templom két oldalsó falán függő festmények, melyek leginkább hajókat ábrázolnak, vagy a katonai háborús kitüntetések. Azonban számomra a legfurcsább dolgokért felfelé kellett néznem. A mennyezetről ugyanis különböző osztálybesorolású hajók és repülők makettjei lógnak lefelé.

fullsizeoutput_a8c.jpeg

Makettek és mozaikok

A bazilika mellett találhatunk - természetesen - egy ajándékboltot, ahol vallással összefüggő relikviákat vásárolhatunk - Isten fizesse meg. Ebben az épületben működik egy francia-földön híres étterem, amelyet apácák üzemeltetnek. Az ár és a fogadtatás barátságos, készüljünk arra, hogy nehéz lesz szabad asztalt találni.

fullsizeoutput_a5c.jpeg

Az egész bazilikát körbe lehet sétálni, amely amúgy erősen javallott. Innen fentről ugyanis teljes körpanorámát élvezhetünk.

Egyik oldalon az alattunk zúgó és lüktető város a déli vidékekre jellemző lustasággal teríti be a környező hegyek által határolt sík földet, s hagyja, hogy a másik oldalon a csillogó Földközi-tenger időtlen ostroma alakítsa partvonalát, miközben a tenger sós levegője betelepszik a városba egészen addig, amíg az Alpok masszív tömbjén gellert kapó Misztrál ki nem söpri onnan.

fullsizeoutput_a97.jpeg

Marseille jelképe

Kultúra

Akik inkább a művelődést választják, azoknak sem kell aggódniuk, hiszen van miből válogatni.

Palais Longchamp. Máris kezdeném Marseille egyik szintén meghatározó épületével, amely rögtön kettő múzeumot is magába kebelezett. A tágas Longchamp parkban (Parc Longchamp) megbújó Palais Longchamp XIX. századi épülete a marseille-i csatornarendszer építésének állít emléket.

Az épület három fő részre bontható: a víztorony (Château d'eau), valamint a keleti- és nyugati szárnyak, amelyek a Szépművészeti (Musée de Beaux-Arts) illeve a Természettudományi Múzeumnak (Musée d'Histoire Naturelle) adnak otthont.

fullsizeoutput_a94.jpeg

Megközelítése többféle módon lehetséges: a T2-es villamossal, a kék (M1) metróval vagy buszokkal (42, 42T, 81). Amennyiban metróval érkezünk, akkor a föld alól előbukkanva, a park egyik bejáratánal rögtön be is tévedünk az állatkertbe (Jardin Zoologique). Itt az állatok szabadon vannak, bárki közel merészkedhet hozzájuk, de etetni nem érdemes őket.

Nem kell attól tartani, hogy megtámadnának bárkit is az itt lévő állatok. Az ok roppant egyszerű: nem sok olyan esetről van tudomásunk, ahol műanyagból készült kettő- vagy négylábúak nekirontanának a közönségnek. A plasztik emlősök, madarak és hűllők pusztán emléket állítanak az 1987-ben pénzügyi okok miatt bezárt állatkertnek.

fullsizeoutput_a99.jpeg

A szelíd, fröccsöntött pillanatba zárt állatok mellett elhaladva, egy kis lépcsőzés után a Palais Longchamp "mögött" találjuk magunkat, ahol egy virágokból és növényekből kialakított allé vezet minket az épülethez.

Apró kis mellékszál: a park tőszomszédságában található a régi marseille-i obszervatórium (Observatoire de Marseille), ahol napjainkban is tartanak ismeretterjesztő előadásokat.

A Longchamp "elölről" nézve igen impozáns látványt nyújt: az épület előtti szökőkútrendszer a különböző színekben pompázó virágok és nővények széles ölelésében hálás fotóstéma és a lelkünk egészségének sem tesz rosszat.

fullsizeoutput_a95.jpeg

Musée d'Histoire de Marseille. A Marseille történelmét bemutató múzeumba és annak szerves részét képező kertbe (Jardin des Vestiges) nem egyértelmű a bejutás. Az ókori görög és római korok ránk maradt hírvivőihez ugyanis egy bevásárlóközponton át vezet az út, amely az öreg kikötőtől nem messze található.

A központ alapjának ásásakor kerültek napvilágra a letűnt korok maradványai. A múzeum talán legnagyobb becsben tartott darabja egy II. századi hajó törzse, amely a világ legjobb állapotában ránk maradt ilyen jellegű darabja.

fullsizeoutput_a73.jpeg

Musée des Civilisations de l'Europe et de la Méditerranée. Az egyszer már említett Európai és Mediterrán Népek Múzeuma a Saint-Jean erőd mellett található. A hatalmas (három szintes) és modern épület a modern kori Marseille egyik meghatározó pontja.

A múzeum egy kocka a kockában: a külső, szivacs-szerű betonburkolat mögött folyosók ölelik körbe a zárt, üvegből és acélból álló belső teret.

fullsizeoutput_a85.jpeg

Kocka a kockában

Természetesen rengeteg más múzeum található még Marseille-ben, melyek közül kedvünkre és ízlésünknek megfelelően válogathatunk. Ezek az épületek a művelődésen túl kellemes hűsölőként szolgálhatnak a forró nyári napokon.

További lehetőség közérzetünk javítására a városban fellelhető kisebb-nagyobb parkok. Eme zöld szigetek közül kiemelném a Borély-parkot (Parc Borély), amely magában rejt egy botanikus kertet és a ma már múzeumként üzemelő Borély-kastélyt (Château Borély), vagy éppen a fentebb említett Longchamp parkot.

A marseille-i operaház (L'Opéra de Marseille). A legkönnyebben gyalogosan tudjuk megközelíteni az öreg kikötőtől. Az eredeti, egykoron teniszpályára épült operaház a XVII. század második felében a bordeaux-i után a második volt Franciaországban.

A jelenlegi épület már a XX. század szülötte és olyan híres énekesek léptek fel - Franciaországban elsőként -, mint pl.  Plácido Domingo.

fullsizeoutput_a72.jpeg

Az operaház főbejárata (kép innen)

Az énekesek mellett voltak olyan híres darabok is, amelyeknek franciaországi ősbemutatójára itt került sor: ilyen a Hamlet vagy például az Aida.

Vallon de Auffes

Ha szeretnénk egy kicsit távolabbra menni a központi részektől, akkor tudom javasolni ezt a kis tradicionális halászöblöt, amelyet legkönnyebben a 83-as busszal tudunk megközelíteni. A buszról leszállva egy lépcsőn tudunk lemenni az apró színes halászházakhoz és a csónakokhoz.

fullsizeoutput_a93.jpeg

A kis öböl egy viadukttal van elkülönítve a nyílt tengertől, s e védett zúgban elfogyaszthatunk egy kellemes ebédet vagy vacsorát az itt található éttermek egyikében. Eme kis gyöngyszem bájosságát azonban - sajnos - kissé elcsúfítják a háttérben kiemelkedő panelépületek. 

Strandok (Plages)

Ha Marseille és mediterrán klíma, akkor természetesen nem szabad elfeledkeznünk a strandokról sem. A városban és környékén rengeteg helyen merülhetünk bele a valószínűtlenül tiszta, azúrkék hűs habokba. Most csak a legnépszerűbb városi helyeket említem meg; a távolabbiakról vagy városon kívüliekről a következő posztban lesz szó.

Plage des Catalans. Ha az öreg kikötőtől délnek indulunk követve az utat, amely a tengerpart vonalát utánozva kanyarog, akkor ez a legelső és talán legkisebb homokos talajú strand. Ide a 81, 82 és 82S buszokkal tudunk eljutni, de arra számítsunk, hogy nem leszünk egyedül.

Mivel ez a legközelebbi strand a Vieaux Porthoz, ezért a napozó emberek négyzetméterenkénti száma elég nagy. Természetesen alapszabály, hogy nem visszük ki a legújabb laptopunkat és odafigyelünk a cuccainkra.

Plage du Prado. Talán a legnagyobb kiterjedésű strand Marseille-ben. Ide többféleképpen eljuthatunk: 83-as busszal az öreg kikötőtől vagy elmegyünk a piros metróval (M2) a Rond-Point du Prado megállóig (idáig kell jönni, ha a stadionba akarunk menni), majd onnan a 19-es és 83-as buszokat használhatjuk.

Bár itt is rengetegen vannak, a terület nagysága miatt a felületi sűrűség már nem olyan vészes. Itt vannak öltözőkabinok illetve zuhanyzók, továbbá életmentők is. A strand néha homokos néha pedig nagyon apró kavicsos. A strand mellett közvetlenül egy park található, amely meglehetősen felkapott a helyiek körében.

Ha városi strand, akkor ezt javasolnám, mert nagy, nincs olyan messze a várostól és rendelkezik az előbb említett létesítményekkel.

Plage de Bonneveine. Ez a Pradótól még kijjebb esik, s a 19-es és 47-es buszokkal juthatunk a közelébe.  Relatíve nagy és homokos tengerpart jellemzi, de ez már picit távolabb van a városközponttól.

Plage de la Point Rouge. Most már még jobban eltávolodtunk a várostól. Pici, ám közkedvelt strand. Kedveltsége talán abból (is) fakadhat, hogy a 19-es busz mellett, akár hajóval is megközelíthetjük, ráadásul ha van bérletünk, akkor az jó az idejövő hajóra. A hajó az öreg kikötőből indul kb. fél óránként és nagyjából 5 euró a jegy (ha nincs bérletünk).

Plage les Goudes és Callelongue. Ezek aztán annyira kiesnek, hogy turisták nem is igazán járnak ide (maximum a nagyon elszántak). A Marseille melletti Les Calanques nemzeti park szélénél vannak ezek a strandok. Az elsőhöz (les Goudes) még indulnak hajók az öreg kikötőből (kb. 8 euró a jegy), de a másodikhoz már nem.

Mindkettő megközelíthető busszal is: a 19-es busszal kell menni a végállomásig, majd ott át kell szállni a 20-as buszra. A Callelongue a 20-as busz végállomásánál található. Innen már egyébként kellemes kis túrákat eszközölhetünk a Les Calanques nemzeti parkba.

 

Ha valamennyire elnyerte a tetszéseteket az írás és a város, akkor érdemes lesz a következő posztot is elolvasni, amelyben még egy picit maradunk Marseille-ben. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://bolyongo-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr8513735032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.